Egyedülálló 25+os pasik! Szerintetek jó e a magyar kormány család támogatási, lakáshoz jutást támogatási rendszere? Ha egy 30as egyedülálló pasitól elvárás saját lakás?

Linkelhetsz, az nem jelent semmit. Azok az emberek úgy gondolják, mások meg máshogy.

Én leírtam az összes ilyen helyre, hogy nekem az nem szimpatikus, akinek nincs igénye a magányra, mert nekem van, és nem illenénk össze.

És van lakásom.

Kérdező, tudod, hogy hoztam össze a saját lakást?

Nem költöztem albérletbe, mert pénzkidobás másnak fizetni, mikor a saját lakásomat is fizethetem. A szüleimmel éltem, amíg össze nem jött a pénz, és elviseltem a generációs konfliktusokat (például nem akarták, hogy suli mellett dolgozzak, és nagy vitáink voltak ebből, de makacsul ragaszkodtam a saját álláspontomhoz és dolgoztam suli mellett is). Nem vettem fel diákhitelt, mindenképpen el akartam kerülni, mert nem tartom jónak egyből hitellel indulni pályakezdő diplomásként. Nem tettek alám lakást, nem örököltem, dolgoztam, és félretettem a pénz nagy részét, amit így megkerestem. Még munkanélküli is voltam többször, és a legmagasabb keresetem is nettó 150 ezer alatt volt a lakásvásárlásig. Volt több formában megtakarításom, éltem a lakáskassza lehetőséggel, és 10 év alatt összejött annyi, hogy csak a minimális szerződés szerinti hitelt kelljen a lakáskassza mellé felvennem, aminek fix a törlesztőrészlete 8 évig, amíg papír szerint tart, de mivel kötöttem egy második lakáskasszát, ezért csak 5 évig kell részletekben törlesztenem, mert lakáskasszát lakáshitel törlesztésre is lehet használni, akkor is jár az állami támogatás, és így nem adósodok el életem végéig, és nem a világ végéről van szó, hanem Budapestről. Így is lehet csinálni, és aki például így csinálja, azzal semmi bajom. Meg azzal sem volt soha semmi bajom, aki bár a szüleivel él, de besegít otthon, nem lógatja a lábát, nem a szülei nyalják a fenekét, és van megtakarítása hosszú távú tervekre, így például lakáscélra is, és nem folyik ki a pénz a kezéből.

Biztos vagyok benne, hogy a mostani huszonéves nők között is vannak hozzám hasonló gondolkodásúak, sőt, olyanok is vannak, akiket a szüleik segítik lakáscélú megtakarítással, mert látják, hogy másnak is sikerült, akkor ők is kedvet kaptak. Öcsémnek például a szüleim gyűjtenek, miután látták, hogy nekem bejött a lakáskassza (én egyedül vágtam bele annak idején, a szüleim nem bíztak benne).

Talán nem csak a nagyigényű üresfejű cicababákat kellene észrevenni és belőlük általánosítani másokra is...

Figyelj, van ilyen is, igen, tulajdonképpen két kisebb lakásból össze lehet hozni egy nagyobb, kényelmeset, ami már jó lehet gyerekkel is, illetve összeköltözésnél az is jó lehet, hogy az egyik lakást ki lehet adni albérletnek.

Mikor én elkezdtem gyűjteni, akkor volt egy A, és egy B tervem. Akkor még a húszas éveim legelején voltam. Az egyik terv az volt, hogy összehozom a saját lakást egyedül. Ez jött be. A másik pedig az, hogy gyűjtök önállóan is, de ha lesz egy megfelelő partner még húszas éveimben, akkor közösen még könnyebb lesz, és összehozzuk együtt, és természetesen anyagilag én sem húzom ki magamat, hozzáteszem a magam részét, nem csak belecsücsülök a készbe. A közös nem jött össze, de így is úgy is ott volt bennem az igény, hogy erre félre kell tenni, és előbb-utóbb külön kell költözni a szüleimtől. Lehetett akármilyen jó a kapcsolatom velük gyerekként, később azért már egymás agyára mentünk, és amióta külön élek tőlük, ismét jobb velük a kapcsolatom, azért felnőttként nekik is és nekem is jobban kell a nagyobb tér, és hogy ne legyünk egymás nyakán.

Azért egy korombeli 30-as férfinak ha nem is saját lakása, de lakáscélú megtakarítása és tervei legyenek, tudjon spórolni, legyen munkája. Futottam már bele olyanba, aki korombeli 30-as, jó szakmája van elvileg, de anyuci tartja el, nem akar dolgozni, így pedig képzelheted, hogy mennyire önálló anyagilag. És nem értette, hogy miért utasítják el a nők.