A nőkről sokszor mondják, hogy mást tesznek, mint amit gondolnak. Hölgyek, volt már, hogy ti éreztétek magatokban ezt a fajta "vívódást"?

Hát nekem volt, de nem volt vívódás, mert kezdettől fogva tudtam, hogy az eszemre hallgatok, illetve ott is benne volt a szívem, csak máshogy.

Van párom, gyermekeim, akik kicsik még. A párommal egy teljesen normális, csak már jóóóó hosszúúú kapcsolatban éltem. És a gyeses évek bezártsága és ingerszegény környezete, a párom rengeteg munka miatti távolléte miatt előállt egy nemvárt helyzet. Teljesen spontán megismerkedtem valakivel, mindkettőnkbe bele csapott a villám. Szerelmesek lettünk. Nem randiztam vele, nem fogdostuk egymást, csak a muszáj találkozások alkalmával beszélgettünk, illetve volt egy kis írásbeli kommunikáció, de semmi flört, csak emberi szinten, és ezt is végül is szükséges volt. Egy percig nem volt kérdés, hogy nem akarok belé szerelmes lenni, csak annyira hasonló volt, mint én, annyira egy volt a hullámhossz, s közben meg annyira vonzó férfi is volt, hogy ez történt. Teljesen lefeszítettem az érzést, próbáltam nem tudomást venni róla, és a családomnak adtam az életem még inkább. Volt, hogy sírtam, főleg az elején a fájdalomtól, olyan volt az első hónap, mintha meghalnék. Két év kellett, hogy túl legyek rajta, úgy, hogy az utolsó találkozás után még fél év telt el, tehát összesen tartott bennem a szerelem két évig. De nem vívódtam. Soha nem nyúltam a telefonért. És nem csak az eszemre hallgattam, hanem a szívemre is. Hogyan bánthatnám meg a páromat, aki értem gürizik, hogyan verhetném már át egy megcsalással? Hogyan válhatnék el túle számára olyan váratlanul és hirtelenül, mikor nem tett semmi, de semmi rossazt, értem dolgozik, hogy nekem és a közös gyerekeinknek jó legyen.. Tehát ez is a szívem volt De az érzés kínzó volt, volt, hogy iszonyat szenvedtem, nem kívánom még egyszer magamnak. Tehát megértelek, bár a te helyzeted más. Mondjuk nekem olyan férfi nem kéne, akit a barátnője mellett el tudok csábítani. Akkor mellőlem is el fogják.. Erre nem gondolsz? Vagy elég neked csak egy éjszaka?

Igen, mondhatjuk. Viszont ezt a dumát, hogy "a nő mást tesz, mint amit gondol", ált. nem a fenti példára mondják, hanem játszmázásokra meg arra indokként, hogy "b...ki, ember, visszautasított a nő, miért nyomulsz még rá mindig?".

De amúgy igen, szoktam. Sajnos az emberek fejében még mindig egy patriarchális világkép él sok helyen, és pár rossz tapasztalat után megtanultam, hogy nem mindig kell kimutatni az érzelmeket és nem mindig kell megmondani, mit gondolunk. Többször megkaptam pl., ha elismertem az erényeimet, hogy nőietlen vagyok meg egoista, bunkó, beképzelt, és emiatt aztán hátrányom is származott. Azóta nem beszélek erről, csak nagyon bizalmas barátoknak, ismerősöknek. Mondjuk ez nem kifejezetten társkeresési téma.

Olyan volt fiatalkoromban, hogy vártam egy napot egy ismerkedés mail megválaszolására, hogy ne higgye azt, hogy könnyen kapható vagyok... de akkor csak kishitű voltam, ilyen nem csinálnék mostantól, mert hülyeség.

Ami még nem fordult velem elő, de tuti az ész győzedelmeskedne: ha egy kapcsolat menthetetlen már alkohol-, játékgép stb. problémák miatt vagy verne a pasas, és még éreznék iránta valamit. Az egészségem többet érne.