Lehet mégis megéri küzdeni a barátzonában?

Egyáltalán nem jobb barátnak lenni, mint semminek. A kérdező története igen szerencsés, azonban nagyon ritka.

Borzalmas érzés, hogy akárhányszor látod nem érhetsz hozzá, ha van kapcsolata, akkor a szemed láttára ölelget mást, csillogó szemmel néz másra, szépeket mond neki - nem pedig neked. Ez a tőr forgatása a szívedben.

#3

Ez így van. A semmi jobb, mint barátként szenvedni.

Azért tisztázzuk a szóhasználatot! "Barátzónát" meg "szárazbarátot" akkor emlegetünk, ha pl. a nő nem akar semmit (sem szexet sem kapcsolatot) a férfitől, de az egóját legyezgeti, ha körülugrálják, ezért kétértelmű megjegyzésekkel, "úúú, de jó barátom vagy!" dumákkal maga mellett tartja a pasast apróbb-nagyobb szolgálatokra, egófényezésre, stb. ("Jaj, Bazsiii, holnap reggel megyek Bruxelles-be, de le vagyok égve, olyan drága a taxi, ugyeeee megteszed, hogy felkelsz hajnali négykor, és kifuvarozol Ferihegyre? Hiszen olyan jóóó barátom vaaaaagy!") A szerencsétlen hősszerelmes meg alig tudja takargatni a merevedését, miközben hű szolgaként teljesíti hölgye minden kérését, abban reménykedve, hogy összejön egyszer a szex.

Ha egyszerűen nem tetszel neki, és "legyünk inkább barátok!" szöveggel dob, aztán nem is keres, nem használ lelki szemetesnek vagy kívánságteljesítő gépnek, az nem barátzóna, az csak kikosarazás.

De igazán egyik esetben sem lehet érdemes reménykedni - max. akkor akaszthat le hősszerelmes Bazsi egy smárt vagy randit, ha a nő piszkosul unatkozik, és jobb férfi nem akad kéznél.