Nagyon sok férfi panaszkodik, hogy a netes társkeresés egy vesszőfutás, nincs válasz, egotuning miatt vannak fenn a nők, stb. Van itt olyan férfi, akinek ez a párkeresési forma mégis bejött?

Én ugyan nem pasi vagyok, de a sztorim ideillik: a férjemmel a Randivonalon ismerkedtem meg még 8 éve.

Nagyon megragadott a bemutatkozása: jó fej volt, stílusos, értelmes, érdekes, és mellesleg nagyon hasonlított hozzám jellemben. Egyből ráírtam. Mint utólag megtudtam, jól tettem, mert ő máér belefáradt, hogy ő irogasson, ezért már csak "horgászott". Előttem 8 lánnyal randizott egy év alatt, és volt, akivel több randiig is eljutott, de sok kamu volt közte. Pl. a férjem csak egyetlen dolgot jelölt meg kizáró tényezőként: a dohányzást, de volt olyan csaj, aki ott a randin gyújtott rá. Másnak 21 évesen gyereke volt egy nős pasitól, és megsértődött, hogy a férjem nem a más porontyát akarja majd felnevelni ilyen fiatalon, hanem saját családot akar alapítani.

Egyéb siker sztorikat is tudok, 3 barátnőm is társkeresőn jött össze a férjével. Igaz, közülük egyik sem írt rá a pasira, hanem várták a kezdeményezést. Mind évek óta boldogan élnek. Nem tudom, ott mi volt a siker titka, de amennyire látom rajtuk, mind nagyon hasonlítanak egymásra jellemben.