Szegény nők! Ti módosabb pasira tartotok igényt, vagy megelégedtek a szegénnyel is?

Olyanra, aki hajlandó tisztességesen dolgozni, és lehetőleg nem utálja azt, amit csinál.

Naplopókra szegény nő létemre se tartottam soha igényt.

Ha egy ikerpár, akik minden tekintetben pontosan ugyanolyanok, leszámítva az anyagi helyzetüket, bepróbálkozna nálam, akkor a gazdagabbat választanám. Ha két teljesen eltérő pasi kezdeményezne, akik közül a módosabb egy arrogáns bunkó faxkalap, a szegényebb pedig egy jóravaló, törekvő, szimpatikus férfi, akkor nyilvánvalóan ez utóbbit választanám, vagy ha annyira rossz az anyagi helyzete, akkor egyiküket sem.

Én ugyan nem vagyok _teljesen_ földönfutó, de nem is szeretnék az lenni, ha olyan pár kerülne mellém, akinek a mindennapi megélhetés is problémát okozna, az engem is lehúz, és akárhogy is nézzük, a párkeresés nem jótékonysági alapon működik, az emberek önzők (én legalábbis egészen biztosan), ha tehetik, értelemszerűen a könnyebb utat választja mindenki, ami neki magának jobb. Aki nem így tesz, az lelkiekben bizonyára nagyon gazdag és tiszteletre méltó, de ez kétlem hogy a hűvös téli éjszakákon vagy az éhező gyereke mellett kifejezetten megnyugtatná.