Elvált és egyedűlálló anyukák! Sokan írjátok, hogy nem házasodnátok újra, több gyereket se akartok. De miért?

Én személyszerint azért nem vállalok több gyereket, mert kiderült, hogy van egy öröklődő betegség a családban. Persze ezt senkivel sem kívánom megosztani ismerkedéskor, így simán csak annyit mondok, hogy nem szeretnék több gyereket.

Elhiheted, hogy aki ezt mondja, megvan az oka.

Talán egy szülés utáni depresszión esett át, vagy rájött, hogy 1 gyereknek is alig tud megadni mindent egyedül, ha kettővel maradna egyedül, le kellene mondaniuk dolgokról..

2 gyerek minden szempontból necces, még stabil kapcsolatban is, ehhez vagy felelőtlenség kell, vagy pedig kőkemény idegszálak és anyagi háttér.

Egy jó kapcsolatban még oké, de aki már egyszer maradt egyedül gyerekkel, az tudja mennyit bír vagy nembír.

Én max örökbefogadnék egy nagyobbacska gyereket majd a jövőben a jövőbéli párommal. Ja és pont ezért nem kezdek gyermektelenekkel. Ti még ragaszkodtok egy gyerekhez, egy apukát nem érdekel túlzottan, ha nem lesz sokadik gyereke.

Azért a “mi táborunk” sem teljesen homogén :)

Elnondom, hogy én hogyan gondolom, aztán jön egy másik elvált NŐ (én elsősorban ember és nő vagyok, jellemzően nem valakinek az anyjaként definiálom magam :D ) és az ő véleménye teljesen ellentétes lesz.

Társkereső NŐként (akinek van egy gyermeke, ez nyilván bem titok), elvált emberként én már megéltem a házasság éveit. Mondhatnám, hogy nem sürget semmi kényszer, ezért én nem ragaszkodom mindenáron a házassághoz.

Hosszútávon szeretnék egy méltó, felnőtt színvonalú párkapcsolatot, de az együttélés lehetséges jogi elköteleződés nélkül is. Nekem ez is simán belefér.

Mivel nem anyagi vagy egyéb jogi érdekek vezérelnek most sem (eddig sem), igényes, normális színvonalon élek (épp ma írtam egy másik kérdés alá, hogy azon nem kiszolgáltatott és csóró “anyucik” táborát gyarapítom, akik havi jövedelme még akkor is megugorja a magyar mediánt, ha a gyerekemre tekintettrl az egy főre jutót kettővel becsületesen elosztom :D

Habár elvált vagyok, számomra érték a házasság, meg úgy általában az elköteleződésre való hajlandóság.

Boldog lennék akkor, ha még egyszer megélhetném azt a megtiszteltetést, higy valaki megkérje a kezem. Ezesetben boldogan hozzá is mennék, ha van valamennyi párkapcsolati múltunk.

A gyermekvállalás egy másik aspektus.

Én 40 éves lettem, van egy kisgyermekem (valahogy mindig is ennyi volt az álmom)- én 100%-ban biztos vagyok abban, hogy nem szeretnék szülni.

Több okom van rá, de az életkorom mondjuk egynek pont elég.

Mindennek megvan az ideje testileg-lelkileg és a családalapításnak ez nem 40+, egyik nemnél sem. Az én értékrendemben nem.

Nagyon sok 45+ férfi keresi a társaságom és még ezután szeretnének jellemzően több (!) gyereket- nekem ez már hardcore kategória... és mert tudom mivel jár.

Nem, nem arról van szó, hogy alkalmatlan lennék rá, de gyereket vállalni középkorúan nekem felelőtlenség és önzőség.

Azt szoktam mondani viccesen, hogy van már “eszközöm” és szívesen nyílt végű pénzügyi lízingbe dobom (az apjának azért van rajta opciós joga :D - ezt valószínűleg más pénzügyesek jobban értik, de a lényeg, hogy a család az nálam működhet oda-vissza hozott gyerekekkel is. Sokkal toleránsabb vagyok ebben is élethelyzetemnél fogva, mint a velemkorú szinglik.

... engedd meg, hogy leírjam: a méltó párkapcsolatnak nem alapkelléke a jó kis lagzi :D, de még a kenyérpirító sem.

Még valami: nem szeretem, ha anyukáznak (elég ez az iviban-iskolában- zeneiskolában gyerek edzőjétől ha épp nem nyomul :)

Nő vagyok, szeretem és elfogadom az élethelyzetem, anyaságom (hiszen a gyermekvállalásról, a válásról is én döntöttem és ha nem is jó, de optimális döntést hoztam ez utóbbival is).

Társként én sem APUKÁT keresek, hanem férfit, akinek ha van gyermeke, az nekem nem gond. Ezesetben örülök neki és értékelem az ilyen tapasztalatát, megkeressük a közös pontokat a nevelési elvekben is (mint annyi másban a szexen és a pénzkezelésen át!), ha meg nincs és akar, szeret engem, akkor hálás leszek, ha a kisfiamat is fogja. Mivel az én vérem, én értékrendem/nevelésem és nem Mónika-show színvonal vagyunk, ez sem egy lehetetlen feladat.

40N

Én ugyan nem vagyok ebben a helyzetben, de ismerek ilyen nőket. Amit ebből látok:

1. Ez a kérdés azt feltételezi, hogy a legtöbb férfinek a vágya a házasság és a gyerek. Hajjajj, rohadtul nem így van.

2. A legtöbb ember, amikor megházasodik, úgy kezd neki, hogy az örökre fog tartani (mint a kérdésedben szereplő pasas)... ezknek egy kisebb része az a fajta debil, aki már egy nagyon durván látványosan szar kapcsolatban házasodik meg. A többiek egyszerűen csak nem 100%-osan überprofi pszichológus-emberismerők, vagy egyszercsak hirtelen bolondul meg az egyik. Nyilván ha a válásra kerül a sor, akkor egyrészt a házasság intézményében is csalódnak, másrészt semmi garancia nincs arra, hogy a 2. számú emberünkkel sem megy gallyra a kapcsolat x év múlva, mert bármi megtörténhet. És nem biztos, hogy újra akarják vállalni a jogi procedúrát, ilyeneket.

3. Egy gyereket eltartani sem 2 fillérbe kerül, főleg akkor nem, amikor apu fizet egy gyerekre max. 20e Ft-ot, mert "höhö, ne kopasszon meg az asszony" (nem azt mondom, hogy mindig így van, de ez elég bevett gyakorlat)... ami az eltartására elég, ha anyu is hozzátesz 20e-t... de csak az alapokra. Ha tartalmas életet akar biztosítani a gyereknek, akkor anyunak többet is hozzá kell tennie. Na már most, ha ezt egy anya végigélte, nem biztos, hogy vállal még egy gyereket, akivel kapcsolatban ez újra eljátszódhat, és annyival még nehezebb lesz a dolog, hogy kevesebb idő jut egy gyerekre fejenként.

4. Azért a pirítósos példa elég sarkos erre az esetre... azért egy ember élete meg a gyerekei élete nem egyenlő értékben vannak egy redvás szelet kenyérrel

5. Nem minden, de több ismerősöm is mondta, hogy alapvetőemn úgy közelítenek hozzájuk pasasok, vagy ha nem is kezdéskor, később bukik ki, hogy "azért próbálkozom egyedülálló anyáknál, mert azok értéktelenebbek a férfiak szemében társkeresésu szempontból, lejárt szavatosságúak, és illene nekik több mindent elviselni meg lejjebb adni az igényekből"... ilyen szinten pl., hogy ne szóljon a nő egy szót se, ha a pasas nem takarít vagy heti 4x elmegy a dizsibe a haverokkal, mert aztán éreztetve van velük, hogy örüljön, hogy gyerekkel egyáltalán vkinek kell. Ilyen élmények után nyilván bizalmatlanabbak.