Csak én gondolom szívfacsarítóan igazságtalannak, hogy valaki csúnyának/alacsonynak/kisfarkúnak míg valaki pedig jóképűnek/magasnak/férfiasnak és nagyfarkúnak születik?

A fogantatása pillanatában pedig nagyrészt determinálva lesznek a társkeresési lehetőségei és teljesen tehetetlen mindennel szemben, mert a géneken nem lehet felülkerekedni. Az egész életedet végig fogja kísérni, minden egyes önbizalom növelő vagy degradáló véleménnyel, megnyilvánulással a külvilág (a csajok) folyamatosan alakítják ki az énképedet pozitív vagy negatív irányba és te csak arra hagyatkozhatsz, amit a génektől kapták. Különösen abba durva belegondolnom, hogy én helyes, tanult, intelligens, de alacsony pasiként hiába tetszenek a magas lányok, még az alacsonyaknál is kevés esélyem van (természetesen szingli vagyok jelenleg is), míg ha 15-20 centivel magasabb lennék, akkor szentül megvagyok róla győződve, hogy még én válogathatnék a csajok közül és akkor én diktálnám a játékszabályokat (csak magas, vékony lánnyal jönnék össze). De ugyanez igaz más tulajdonságra. Például az még a hatalmas nagy szerencsétlenség, amikor valaki külsőre teljesen rendben van - megvan a kellő magassága, alkata, intelligens és helyes is - simán esélye lenne a legtutibb csajoknál is, de a nadrágjában csak egy 13-15 centis vékony cerka rejtőzik, így belső frusztráció alakul ki és ha olyan csajjal hozza össze a sors, aki szókimondó és nagyot koppan a méretének konstatálása során, akkor egy életre lelki sebet ejthet még annak a tökéletesnek látszó, de kisfarkú pasi lelkén is. Tényleg van abban valami amit eddig is gondoltam, hogy tulajdonképpen azok az élet császárai, akik mindenben átlagon felülinek születtek (pl. az izmos, jóképű pornósokra kifejezetten irigy vagyok).