Zavaró a túlzott szeretet és ragaszkodás, gondoskodás?

Szerintem bele kell ebbe rázódni. Én elhiszem, hogy vannak emberek, akiknek ez könnyen jön, nekem két problémám van vele.

Az egyik az, hogy 2 és fél éve egyedül vagyok, a korábbi kapcsolatomba pedig kamaszként mentem bele, szóval a "felnőtt" élet páros rejtelmeiről fogalmam sincs.:D Egyedül megtanultam kezelni, meg megvan a magam napirendje, megszoktam, hogy sokat vagyok magamban (számomra ez nem kellemetlen)... Nem mondom azt, hogy rossz lenne, vagy nem szeretem a szeretetet, de biztosan nem menne egyik napról a másikra elfogadni egy ilyen mértékű közeledést. Tudom, ez sokaknak zavaró, de én jelenleg heti 1, maximum 2 randival jól vagyok, és nem igazán esne jól, ha kezdetben valaki túl sok időt töltene velem, vagy túl közel akarna férkőzni hozzám. Idővel biztos engedném, csak ebben is van valami sürgető és "erőszakos" egy szint felett. Elhiszem, hogy az illető igényli az ilyesmit, jobban, mint én, de ha együtt szeretnénk ezt folytatni, neki is meg kell értenie, hogy nekem pont az az igényem, hogy legyen átmenet és levegő.

Amásik problémám ezzel, hogy valószínűleg nem tudnám annyira komolyan venni az illető érzéseit. Úgy értem, jobban híve vagyok egy visszafogott, stabil szeretetnek/szerelemnek, ami teret enged az életemben másnak is, és csak olyan kellemesen tudom, hogy jelen van a másik az életemben, mint annak, hogy nagyon nagy szerelem, rózsaszín felhőcskék, és lecseng, neadjisten ellaposodik, vagy elmúlik. Az illető nem ismer eléggé, hogy a lényemért szeressen, és sanszos, hogy a külsőm és a fejében élő ideál az igazán vonzó számára, nem az a lány, aki én vagyok. És ahogy megismer, én ezt az ideált törvényszerűen le fogom rombolni benne, mert pont erről szól a fellángolás.:/ És nem valószínű, hogy amit lát, az is majd ilyen vonzó lesz neki, és ennyire szerethető. A szerelemhez (a valódihoz) kell a másik ismerete... Ez idő. Főleg egy olyannak, mint én, aki fokozatosan adagolja magáról az infókat. :D

És talpraesett lánynak tartom magam, ha a gondoskodás azt is jelenti, hogy a problémáimat meg mindent a nyakába akar venni, annak nem lesz jó vége. Azok azért vannak, hogy én oldjam meg őket, ő pedig erre csak motiváljon. Társ kell, nem hős.:)

21N

A kapcsolat elején igen, sok tud lenni. Nagyon idegesített volna, ha párom folyamatosan a nyakamon lógott volna. Egyrészt, mert utálom, ha hozzám érnek, köszönéskor szívesebben fogok kezet, mint pusziszkodjak, hiába vagyok nő. Másrészt, ami végülis kapcsolódik az elsőhöz, számomra ez nagyon bizalmas dolog. A bizalomnak pedig ki kell allakulnia. Harmadrészt, egy kialakuló kapcsolatban nagyon gyanús lenne, ha folyton ellenőrizhetetne. A beteges féltékenység előjele számomra. Vagy annak a jele, hogy neki mindegy, csak legyen valaki...akárki...bárki.

Fokozatosan kell a másik életének részévé válni, nem erőszakosan.

Később viszont nem zavar. Párommal olyan nyálas dumáját tudunk benyögni, hogy borzalmas, de imádom. És nem csak szóban vagyunk ilyenek. Folyton gondoskodunk egymásról, sokszor már úgy jön elém, hogy hoz nekem enni (elviselhetetlen vagyok éhesen), én pedig szívesen főzök neki, masszírozom az arcát...stb. Így már élvezem, és nagyra becsülöm.