Van aki 29 évesen szakított? Nem estetek kétségbe, hogy egyedül maradtok?

29 évesen? :D

30 évesen ismertem meg az exem, és 35 évesen szakítottunk Még nem vagyok kétségbe esve.

F

Elmúltam 29 de még nem volt senkim, vagyis pár hetes találkozgatásokon kívül sosem volt több.

Őszintén néha attól félek még csak dugni sem fogok egy igazán jót...

De ahogy elnézem itt ott bulikban a "férfiak" kb. sorba állnak... hogy próbálkozhassanak...

Ha nő vagy akkor mázlid van elég csak lemenni egy buliba, hidd el csak választani kell tudni és van elég rendes ott is, (mert mivel nehéz ismerkedni, sok normális kapcsolatra vágyó is elkezdi látogatni a klubokat is, hogy találjon végre valakit, igaz nem alfa sikerrel de próbálkozni kell).

Az itteni próbálkozásokhoz úgy állok hozzá, hogy sok lányhoz odamegyek aki tetszik, csak ahhoz nem megyek oda akiben valami nagyon kizáró okot vagy ellenszenvet látok(neki sem lenne jó, ha úgy mennék oda, hogy tudom hogy nem tetszik de reménykedek,hogy lesz valami belőle).

De ha olyan aki, ha nem is szépség királynő vagy nádszál kisasszony de látok benne valami kis apróságot ami vonzóvá teszi akkor odamegyek, próbálok udvarolni és lesz ami lesz.

Alapból, úgy állok hozzá, hogy akár egy hosszú kapcsolat is lehetne belőle de elfogadnám azt is ha mondjuk rövidebb lenne, ez utóbbit inkább csak azért, hogy egy dolgot kipipálhassak és lazább legyek kicsit.

De sosem a célom csak a szex....

De szerintem ebben a korban a legtöbb ember pánikol.... az is szar ha nem volt senki és szerintem az is szar ha egy hosszú kapcsolatból lépsz ki... mert ki vagy esve a gyakorlatból ismerkedésből stb....

30f

#1

Speciel én 59 évesen szakítottam és nem jöttem ide pityeregni. :)

Ja és 6 éve már másik - jól működő! - kapcsolatban élek!:)

-Nem.

-Nem.

S ráadásul az Ünnepeket is egyedül töltöm...

Az a baj, hogy még keverednek a dolgok. Többször mondod, hogy hiányzik, de közben azt is, hogy nem voltál boldog mellette. Ez is kérdéseket vet föl, hogy hiába nem voltál boldog mellette, esetleg mégis szeretted... vagy legalàbbis egy unalmas biztonságot adott. Talán nem is szeretted igazán (bocs), csak a biztonság lehetett fontosabb. Vagy nem?

Vagy a másik oldal, ami egy kicsit menekülés és kihasználás: a magánytól/ismeretlentől való félelem.

Amíg ilyen kusza minden, addig nehéz rendet vágni, hogy tulajdonképpen melyik a nagyobb baj - vagy a kisebbik rossz.

"Az a baj, hogy még keverednek a dolgok. Többször mondod, hogy hiányzik, de közben azt is, hogy nem voltál boldog mellette."

Ez teljesen általános. Valójában nem a párja hiányzik neki, hanem a megszokás.

Most bizonytalan a helyzete, lesz e más, mikor, ki, hogy fogja megismerni.

A legtöbb ember átesik ezen, a legrosszabb kapcsolatban élők is, hogy hiányzik a megszokás (még ha rossz is volt), amit tévesen sokan azzal azonosítanak, hogy a párjuk hiányzik.