Hogy alakitsak ki kapcsolatot olyan sracokkal akikkel nem lehet mit kezdeni joforman?

Majd annyira válogatsz,aztán felcsinál majd valami suttyó,magadra maradsz a gyerekkel aztan utána majd jó lenne a szomszed Ferike is!

Ennyi!

Miért mész egy ilyennel bárhova?:D Nekem ott kezdődik, hogy ha valaki elhív randira, mondja meg, hova akar menni. Mindig megkérdezem, hogy "és mit fogunk/mit szeretnénk csinálni?". Ha visszakérdez, megmondom, hogy beszélgetni mindenképp, nost télen meg hozzáteszem, hogy ne legyen hideg sem.

Ha ez alapján nem áll elő semmivel, csak szerencsétlenkedik, menjen vele a franc egy lépést is. Tegnap beszéltem egy sráccal (már egy ideje beszélünk), hasonlóan kezdődött, kérdezte, hogy mihez lenne kedvem, mondtam, hogy mindegy, csak ne fázzunk és tudjunk dumálni. 10 perccel később feldobott "puccossági sorrendbe" állítva (elmondása szerint) 3 bárt/kávézót és 3 éttermet. Étterembe sosem hívtak még (végül most is kávézó mellett döntöttem), de úr isten, lerohantam, hogy hogy lehet ennyire figyelmes és hogy engem még soha senki nem hívott el így. És tényleg nem, a többség beböfög egy random kocsmát, ahol csak kannást kapni kb, meg áll, mint fsz a lakodalomban, mikor találkozunk, hogy hiva menjünk. Na ne. Ha én hívok valakit valahova, egyáltalán, ha megyek valahova, gyártok magamnak alternatívákat minden lehetséges helyzetre, KÉSZÜLÖK a legtöbb eshetőségre és nem csak belefingok a nagyvilágba, hogy majd lesz valami. Aki ennyire sem talpraesett, azzal megmondom őszintén, nem akarok sehova menni. És itt nem arról van szó, hogy juj, meghívnak ingyen enni/inni (valószínűleg ott is erősködöm majd, hogy én is hadd szálljak be), hanem a gesztusról. Arról, hogy figyelek a másikra és melegbe viszem, ahol kényelmesen, de nem túlságosan egymás intim szférájába mászva (mint otthon) meg tudjuk egymást ismerni, nem pedig kirángatom -2 fokba és sétáltatom, ha kell, ha nem, mint egy kutyát. Mondom ezt úgy, hogy szeretek sétálni amúgy nagyon is, de utálom, ha valakinek ez maga a program olyan időben, mikor minden második ember szipog.

Ne menj sehova. Tedd magasra a lécet, ha te kreatív, talpraesett lány vagy a magad női szerepében, és tudsz úgy kommunikálni, hogy elhalkul a tömeg, ha megszólalsz, akkor igenis tartsd magad ahhoz, hogy egy magadfajtánál nem adod lejjebb. Nekem is eltelt 4 hónap, mire egy ilyen emberbe botlottam, nehezebb így, de minőségibb. És egy dolog van, amit senkinek sem adok fölöslegesen, mert nekem is csak fogy, az pedig az időm. Nem kell megalkudni minden szarral és abban reménykedni, hogy majd megváltozik. Ez olyan, mint a lakásnézés. Vagy azonnal költözhető állapotban van, vagy nem kell, nem újítgatunk fel meg pakolunk át komplett falakat, majd másnak jó lesz úgy.

Lakásnézés? Rengetegen költöznek olyan lakásba amit fel kell újítani. Elég furcsa hasonlatot találtál:D

Értem a kérdésed kérdező de ez nem csak férfi probléma. Sokszor azért hagynak a pasik választani mert a lány akiket elhívnak válogatós. Többször volt, hogy kitalált valami idióta indokot, hogy miért nem akar oda eljönni velem közben meg csak arról szólt az egész, hogy nem jöttem be neki de ezt nem volt képes a szemembe mondani. Ez lehet egy ok, de tudom, hogy van sok olyan pasi akinek minden mindegy és nem képes döntéseket hozni. Sajnos az első randi előtt nemigen derülnek ki ilyen dolgok, amióta divatos a netes ismerkedés ez a veszély fennáll.

A nőkkel sem könnyebb ám. Volt olyan randim ahol nyáron a tűző napon sétáltunk másfél órán keresztül mert nem akart semmit csinálni. Én utaztam másfél órát fel hozzá mert másik településen lakott. hosszú utcákon sétálgattunk fel alá és tűzött a nap, a seggemről is csöpögött a víz. Kocsmába nem akart bemenni (csak egy kocsma volt a környéken) mert rossz arcú emberek vannak ott (ketten kávéztak a kiülős részen) de még egy kib@xott padra se akart leülni "mert nem". Konkrétan ennyi volt az indok. Többször volt olyan is, hogy az első randi után (vagy közvetlen előtte) hirtelen összejött az exével vagy egy másik pasival... ja nyilván. Értem én, hogy nem jöttem be neki de akkor legyen benne annyi, hogy megmondja. Ha nem is a szemembe akkor facebookon írja le de ez gáz.

Nekem is sokkal jobb tapasztalataim vannak a külföldi nőkkel mint a magyarokkal. Érettebb gondolkodása volt a külföldi exemnek mint az itteniek többségének de nem hiszem ,hogy ez a nők vagy a férfiak hibája sokkal inkább az országé, vagyis jó lenne ezt hinni. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy senkinek sem könnyű és amúgy is ha egyszerű lenne nagy szerelmet találni elveszítené az értékét! 27F

#26, azok ők. :D Én csak olyanba költözök, amivel alapjáraton meg vagyok elégedve és nem kell fél meg egy évet azzal elszarni, hogy várom, amíg valaki a lyukból kis otthont csinál. Attól az még ki lesz festve, személyre lesz szabva, hozzám lesz alakítva (meg én is idomulok az új lakókörnyezethez), de vannak határok, amiken túl inkább lemondok az adott lakásról, hacsak nincs olyan helyen és olyan környezetben, amiért sokan ölni tudnának. :D De igazad van, szar a példa, ha meg cipővásárlást mondok, akkor meg sokaknak sértő. Pedig az is olyan, hogy addig mész, amíg neked tetszőt nem találsz és nem veszel olyat, ami nem is tetszik, meg töri is a lábad, mert épp azt találtad meg előbb.

Btw, exhez visszamenős sztorim nekem is van, nem is egy, holott nagyon bizonygatta az illető, hogy ő már nem az ex pcsáját nyalja... A frászt nem, egész randin róla beszélt, a második végén a csók után meg megjegyezte, hogy hiányzik neki. Miért megy az ilyen randira? Miért nem ül le a valagára az ágy szélére reggel és szopja ki a kisujjából a haverokkal "figyelemelterelő bulikázás" helyett a saját érzéseit és azt, hogy mit akar? Annyi nyomorék van, aki eltereli társasággal a saját figyelmét azokról a dolgokról, amikben dönteni kellene (pályaválasztás, párválasztás, költözés, jövőtervezés), vagy állást foglalni, aztán csodálkozik, hogy ilyen helyzetekben köt ki.

A másik kedvencem, mikor az első randikon nagyon cukimuki az illető, előadja a nyálgépet, megy a "respect women", aztán 4-5. randi környékén már "igazán átmehetnék hozzá" és ha ez nem történik meg (meg igazából szerintem akkor is, ha megtörténik, olyanról is meséltek már), mit ad Isten, hűűű! Hirtelen nem is tudja, mit akar, bonyolultak az érzései és lehet, hogy ő még "élne egy kicsit" bármi komoly helyett. Undorítóak az ilyenek. :D Az utolsónál megfogadtam, hogy a következőt felképelem és úgy helyrerakom, mint az anyja soha.

Komolyan, gyerekek. Randira úgy megyünk, legyen bármi a lábunk között, hogy tudjuk, mit akarunk. ÉS azt is mondjuk, amit akarunk. Nem kamuzunk béna szar módjára szerelmet, nem taktikázunk, nem bizonytalankodunk, nem viselkedünk úgy, mint egy szociális analfabéta nyomorék. Értem? És mindkét nem tök boldog lesz, ha ezt mindenki betartja, aki dugni akar az hamarabb dughat, aki meg nem akar (egyből), az meg nem megy úgy haza randiról, hogy megint darab húsnak és mellé még hülyének is lett nézve.