Férfiak! Ti miért csináljátok ezt?

És te mi a francért általánosítasz? Ahh...

A férfi lélek már csak így működik: nem mutatkozhatunk sebezhető, esendő, gyenge emberként. Ilyekor odalesz az "erős férfi, aki támaszt nyújt" státuszunk - és ehhez foggal-körömmel ragaszkodunk, és mindent megteszünk, hogy a lehető legkevésbé csorbuljon.

Ez az erzelmi intelligencia, hiánya. Am. Nőknel is. Előfordul, pl ha hibazik nem ismeri be. Egyebkent mit vársz, mar gyerekként azt halljuk, mi ferfiak, ha elesünk, hogy egy férfi nem sír. Kibirja akkor is ha fáj stb. Ebbe szocializalodunk, es sokan felnek ha kimutatjak, gyengebbnek fognak tűnni. Vagy nem lesznek többé férfiak, mert egy férfi sose sír. Sokszor a felnőtt nőknél is ez az alapelvárás, ha a férfi lelkizne, rögtön femininnek lenne kikialtva.

Nehéz ám megtalálni nekünk az arany középutat. Ha beszélünk az érzéseinkről, akkor picsogó kismajmoknak, melegeknek vagyunk titulálva. Ha nem beszélünk, hanem megpróbáljuk feldolgozni, akkor bukó paraszt, érzéketlen tuskók vagyunk.

Tudod, a férfiakat az anyjuk is így neveli és a társadalom is ezt várja el tőlük. Szüntesd meg ezt az elvárást, és a probléma is megszűnik.