Mért ilyen kegyetlen az élet?

Először tök fel,és go.

Kezdj el csajozni,élj.

Ez van,ne rinyálj férfi vagy bazz,tedd magad túl rajta ennyi.

Van egészséged,épitsd egzisztenciád,menj edzeni,dugjál.

Ennyi épitsd magad,bulizz.

Ne sírj,majd lesz más.

#1 te egy lelketlen idióta vagy.

Kérdező, az elején mindig ennyire nehéz, ha nem te kezdeményezted a szakítást. Idővel egyre jobb lesz. Nem szeretett, nem becsült meg a nő, így ne bánkódj rajta túlzottan, hogy otthagyott, előbb utóbb sajnos valószínűleg úgyis megcsalt volna, ha valahogy magad mellett tartod, az még fájdalmasabb lett volna. Így legalább az egyenes utat választotta.

Foglalkozz magaddal, járj társaságba, barátokkal, edzeni, keress valami jó kis hobbit ha nincs. Ne erőltesd az új szerelmet, amíg meg nem erősödtél lelkileg.

#2-es: Miért lenne lelketlen? Ugyanazt írta le, mint te, csak tömörebben.

Kérdező, lépj tovább. Megtanultál egy fontos leckét: Nőben ne bízz soha.

(Mielőtt nekem ugrana néhány túlhevült ember: 176 centi vagyok, 82 kiló, sportolok, vannak alkalmi kapcsolataim, elégedett vagyok az életemmel és nem vagyok nőgyűlölő. A fenti mondatot legalább ennyi nőtől hallottam már, mint férfitól. Az egyéni véleményem tükrözi, nem tartom általános igazságnak.)

#1, az a baj, hogy a Kérdező szerelmes. Ha nem lenne az, sokkal könnyebb volna a téma, mert akkor tényleg csak annyi lenne, hogy kezdjen el csajozni, szedjen fel jó bulákat, és dugja meg őket hogy füstöljenek. Az érzelmeket viszont nem lehet csak így á lá natúr irányítani.

Igaza van az előttem válaszolónak is amúgy, nem szabad megbízni bennük egy kicsit se, ha látják hogy át lehet rázni téged, akkor átráznak.