Megtalálom valaha az igazi társam?

Jól értem, hogy (akár tudat alatt is) mindig is az első szerelmedre vártál?

És most rájöttél, hogy már nem pálya és ezért ürességet érzel?

Gratulálok!

Végre túl vagy rajta!

Nemhogy most vagy a legtávolabb a társadtól, hanem épp ellenkezőleg, most tetted meg a legnagyobb lépést felé.

Nemhogy örülnél, hogy lezártad végre a múltat. Figyelj, én sokáig bele voltam zúgva egy csajba, akivel jártam, még akkor is, amikor kiderült, hogy össze-vissza hazudozott nekem, az exének, a családjának, az exe családjának stb. A pitsa tudta is hogy oda vagyok érte, és ki is használta rendesen a hülyeségemet. Pl. olyan dolgokat rótt fel, aminek ő a tízszeresét elkövette (megszólt, ha a kolléganőimmel kávéztam a melóhelyen, de ő anélkül, hogy szólt volna, egész hétvégére eltűnt a haverjaival valami túrára meg ilyenek...)

Aztán kiszerettem belőle. Sokáig tűrtem, sokáig epekedtem, aztán egyszerre elöntött a sz.rni bele életérzés. Onnantól kezdve felőlem a busz átmehet a csajon, nem fog érdekelni. Persze én is azt hittem, hogy soha többé nem leszek szerelmes, hogy kiüresedik az életem, hogy jön a magány... Aztán mikor a legkevésbé számítottam rá, betoppant az életembe egy elbűvölő nő, aki magától értetődő természetességgel és könnyedséggel rabolta el a szívemet. Ég és föld... Ő nem leszívja az energiám, hanem feltölt. Nem rombolja az önbizalmam, hanem növeli. Már az boldoggá tesz, ha hallom a hangját, ha megérintem, ha látom a mosolyát. Egy szó mint száz, ne add fel, fiatal vagy, és nem tudod, mikor sodor eléd az élet egy csodálatos nőt.

Nem érzel iránta semmit, tovább léptél, ez majdhogynem a legfontosabb, hogy új kapcsolatba kezdj, ismerkedj. Ahogy te is írtad, új lehetőségeid vannak, használd ki mindenképp ezeket. :)

20/L