Milyen batoritast mondanatok azoknak a nöknek, akik jó pelda es tapasztalat hiján, rossz jellemu/ minösegu ferfit valasztottak es elváltak, utana meg a magany jutott?

Kitartónak kell lenni és nem leállni az első pasival, aki szerelmet vall. Az én kapcsolataim se alalultak valami jól, de 30 éves korom után végre egy jó ember mellett kötöttem ki.

Azt tudom javasolni, hogy egy darabig maradjanak egyedül, marha gyorsan húzzanak el (minimum önismereti) terápiára, kezdjenek el a traumáikon dolgozni, tanulják meg alaposan kielemezni ki a beléjük épült rossz kapcsolati mintákat, elemezzék a saját viselkedésmintáikat, a kritériumokat, amik szerint választják a párjaikat és amint építettek némi önismeretet, kezdjenek el tudatosan élni, az erősségeikre építeni, a gyengeségeiken fejleszteni. Önbecsülés nélkül mindig is lábtörtlők magarnak, annak az alapja pedig az önismeret, ami viszont a legtöbb emberből hiányzik. Nehéz és hosszú folyamat, de megtérül az élet összes területén, tapasztalat.

Nem kell mindenkinek, mindenáron kapcsolatban lennie. Én arra jöttem rá, hogy sokkal jobban érzem magam egyedül, mint ha mást is el kellene még viselnem. :) Azt javaslom, hogy gondolják át, kell e nekik ez egyáltalán. A szubjektív véleményem, hogy dgy kapcsolatnak több hátránya van, mint előnye. Egyedül is lehet boldog az ember. :) F

magamra ismerek a történetben...