Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Esélytelen normális kapcsolatot kialakítani úgy, ha valakit néha napokig teljesen behúz a "kockulás"?
Ne értsetek félre, nem WOW-ozásra meg ilyen baromságokra gondolok, soha nem tudtak lekötni a játékok.
Programozásról és matematikai probléma megoldásról beszélek, ami olyan, hogy néha nem tudom abbahagyni, megszűnik a külvilág, minden és mindenki másodlagos lesz, a libidóm teljesen kinullázódik stb. Nehezemre esik még magamra is odafigyelni, nem hogy másra, vagy egy kapcsolattal foglalkozni, pl. hogy ne felejtsek el lezuhanyozni minden nap (néha azt sem tudom mikor ér véget egy nap vagy mikor kezdődik a következő).
Aztán ha sikerült megoldani, akkor normális vagyok mindenkivel.
Ezért eddig főleg távkapcsolatokban gondolkoztam, azoknál jól működött, mert nem volt baj 4-5 nap kiesés, meg "online" nem tűnik fel, ha az ember nem figyel oda, de jó lenne most már valami tényleg komoly.
Van egyáltalán esélye így normális kapcsolatnak? F30
válasza:Egyresz aterzem, mert hasonlokepp vagyok, masreszt szerintem az vonzo tulajdonsag egy ferfiban, ha ennyire lelkes vmi irant es ennyire tud fokuszalni.
Szerintem valaki hasonlo kaliberu lannyal van eselyed.
válasza: válasza:Esélytelen （szerintem legalábbis）
Nem azért, mert 100%-os figyelemre vàgyó, emberre telepedô pióca vagyok, hanem mert ez : ”ami olyan, hogy néha nem tudom abbahagyni” alapjàn nem te vagy a sajàt életed ura. Nem te hatàrozod meg azt, hogy épp mi a fontos, amire, tetszik- nem tetszik, nem lehet komoly dolgot építeni.
Kényszerbeteg vagy？
válasza:Ez nem kenyszerbetegseg!
Amikor valami probleman dolgozol es sikerul megoldani az iszonyat jo erzes, plusz van az ugy, hogy ott a gondolat, a megoldas, es nem akarod, hogy elszalljon mielott megoldottad volna amin dolgozol.
Programozas az olyan mint a muveszet, a semmibol hozol letre valamit. A festot se hivnad kenyszerbetegnek amiert belefelejtkezik a munkajaba.
válasza:“néha nem tudom abbahagyni, megszűnik a külvilág, minden és mindenki másodlagos lesz, a libidóm teljesen kinullázódik stb. Nehezemre esik még magamra is odafigyelni”
Ühüm, tipikus obszesszív gondolkodàs. Kb. tankönyvi példa szintű.
De, programozó nem vagyok, így elhiszem, ez csak művészet és semmi “egyéb” :）
válasza:online nem tűnik fel az embereknek ha nem figyelsz oda???Megsúgom ,h ilyen csak akkor van ha ő sem figyel rád...Magyarul minek beszéltek ha nem figyeltek egymásra? :O
"Programozásról és matematikai probléma megoldásról beszélek, ami olyan, hogy néha nem tudom abbahagyni, megszűnik a külvilág, minden és mindenki másodlagos lesz, a libidóm teljesen kinullázódik stb"
Ismerős érzés nekem annyival jobb h nem igen szeretek róla beszélgetni...Mármint csak úgy random nem jönnek elő belőlem ezek.+Hála a jó égnek a matekproblémák nem igen tudtak sosem magukba szívni... :)
válasza:Köszi a válaszokat.
ma 00:24 Szerintem te eléggé megérted milyen ez. Mert jó dolgokat írsz.
Néha nem célszerű abbahagyni, mert felét kezdhetnéd előröl. Sajnos nincs semmi különleges képességem, hogy megjegyezzem hosszútávon azt a rengeteg összefüggést, amit már egyszer végiggondoltam. A másik pedig az, hogy ha valaminek működnie kéne, és nem működik, az frusztráló, nem hagy nyugodni, addig amíg meg nem oldod. A megoldás pedig egy olyan érzés, amit megfogalmazni sem lehet, mert nincs összehasonlítási alap, közelébe sem ér semmi!
A világ legcsodálatosabb dolga létrehozni valamit! Még akkor is, ha azt soha senki nem fogja érteni, van hogy használni sem, vagy nem fog tudni róla, hogy használja. Még akkor is, ha soha senkivel nem fogsz beszélni róla, mert senkit nem érdekel.
Néha úgy érzem, aki ezt nem érezte még, vagy nem látja amit néha látok, az nem látja a fél világot. Egy sötétségben él!
De gondolom ez csak ront a helyzeten :D
válasza: válasza:Szerintem ha majd szerelmes leszel, egy időre úgyis a lány lesz az életed középpontja, akár akarod, akár nem, a programozás másodlagossá válik. Persze csak egy időre, amíg tart a rózsaszín köd. Utána visszatérsz a gépedhez és a lány vagy szeret akkorra már annyira, hogy nem adja fel egykönnyen vagy lelép valakivel, aki odafigyel rá jobban.
Utána kénytelen leszel valamennyire megosztani a figyelmedet a lány és a gép között, különben rá fogtok menni. Én ezt átéltem, szerelmesek voltunk, elhalmozott a figyelmével, 1,5 év után összeköltöztünk. Akkor ő visszatért a régi szokásaihoz. Egy éven át nézett levegőnek a saját otthonomban. Leültünk vacsorázni, egész nap nem láttam, bedobálta a kaját és rohant gépezni. A gépét úgy fordította, hogy ne lássam, ha bemegyek a szobába, mi van a képernyőn. Emiatt átrendezte az egész szobát. Ha kérdeztem valamit, fel se emelte a fejét, foghegyről odavetett valami választ. Közben ment a TV is, megszűnt minden kommunikáció. Semmit se csinált itthon. Én végeztem a férfiasabb fizikai munkákat is. Ő gépezett.
Aztán egy év után, amikor egy reggel hosszú idő óta először megölelgetett és megpuszilgatott, valamiért akkor döntöttem el, hogy befejeztem. Nagyon sok hónapig vívódtam, mit tegyek. Aznap este megmondtam neki, hogy befejeztem és szakítani szeretnék.
Na akkor változott meg minden. Rájött, hogy nem akar elveszíteni és ki tudott alakítani egy egészséges egyensúlyt köztem és a függőségei között.
Nekem ekkorra már egy másik srác is képbe jött, de mivel őt szerettem jobban, lezártam.
De ha több önbizalmam lett volna, sokkal előbb meghoztam volna azt a döntést, hogy elég volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!