Miért nem tudok normális kapcsolatot kialakítani?

Egyszerűen nem megy. Például, elég sokan írogatnak nekem, de egyszerűen annyira nem érdekel egyik sem, nyilván mint ember szívesen beszélgetek velük, de ezenfelül mint pasi abszolút hidegen hagy mindegyik. Ez végülis oké, hogy nem fog bárkiben bármi.

De most van valaki akivel egy jó hosszú ideje találkozgatok, és ő tényleg tetszik, de nem tudom mit akarok... Amint tudom, hogy én többet érzek, és számít, bepánikolok, és mindenben a legrosszabbat látom, amit csinál, nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet. És stresszelek mindenen, nem tudom elhinni, hogy valami jó is legyen. Lehet, tényleg komfortosabb lenne a szimpla szexkapcsolat mert ott nincs stressz... Bár kétlem, hogy akarna még olyasmit is tőlem... Mármint kezdem néha azt hinni, hogy tényleg van az egész dologban érzelem, de saját részemről annyira próbálom elfolytani és nem kimutatni. Bárkinek meséltem valami apró sztorit, mindig lebunkóztak, hogy én mekkora egy flegma vagyok, meg nem keresne akkor ennyit stb. De pl. simán kereshet, ha számára is csak egy bárki vagyok, mert én most elgondolkoztam azon, hogy találkozgatnék valamelyik sráccal, aki írogat, mert az legalább elvonja a figyelmemet a jelenlegi helyzetről, még akkor is, ha az illető egyáltalán nem érdekel. Nem úgy értem, hogy összekavarnék bárkivel is, mert nem izgat a dolog.

De én ezt valahogy most nem tartom jó állapotnak, mármint nem feltétlen egy jó hozzáállás. 21/L