Lányok, nők, köztetek van olyan igazi "magányos farkas" típus?

Én nem élek tanyán, nem hasogatok fát sem, és az egyetlen állat, akit tartok, az Feri a pók, akik a fürdőben él.

Én egy női incel vagyok

Én mindig is ilyen voltam. Bár vannak barátaim, időnként eljárok programokra és egyetemista vagyok, úgyhogy az óráimra is, mégis mindig inkább magányos személyiség voltam, sokkal szívesebben töltöm az időm itthon, egyedül. Úgy vagyok vele, hogy inkább vagyok egyedül, ameddig nem találok olyan embert akár barátság, akár párkapcsolat céljából, akivel tényleg minden értelemben megfelelünk egymásnak. A suliban ezért ültem mindig egyedül, olvastam, rajzoltam, persze a többiek hamar kinéztek maguknak és pletykákat terjesztettek rólam, amikor csak tehették, megdobáltak galacsinnal, szendviccsel, féltéglával, úgyhogy megértem, ha az iskolai évek miatt a hozzám hasonló személyiségű emberek inkább még jobban magukba zárkóznak. Nekem sem volt könnyű megbékélni a természetemmel, egészen egyetemista koromig erőltettem a felszínes haverkodást, társaságba illeszkedést, a többiek utánzását, de már rájöttem, hogy pont lexarom, hogy mit gondolnak mások, úgy élek, ahogy én jól érzem magam. Emiatt az elhatározás miatt is döntöttem el nemrég, hogy olyan szakterületet választok, ahol inkább önállóan, magányosan kell dolgozni, mert csak saját magamat készíteném ki, ha erőltetném az extrovertáltságot és a jópofizást minden nap.

Én is ilyen vagyok. Négy éve váltam el, két rövid kapcsolatot leszámítva azóta egyedül vagyok. Már jó ideje nem ismerkedem, nem randizom. Dolgozom, nevelem a gyerekemet, a hobbijaimnak élek. Persze, néha úgy érzem jó lenne egy igazi kapcsolat, de nincs igazán kedvem és időm ismerkedni.

Nem nézem a műsort, és nem is laknék soha tanyán vagy falun, de Budapesten kívül sem. Bombázó sem vagyok. De itthon szeretek a legjobban lenni, és nagyon szeretek egyedül lenni, párkapcsolatot nem bírnék.

Én.

Tesómnak 10 éve nincs senkije, így érzi jól magát. Most 28 éves.