Volt már olyan veletek, hogy azt éreztétek nagyon kellettek a másiknak, de aztan történt valami ami miatt elbizonytalanodtatok?

Lefeküdt másokkal és letagadta.

Semmi.

1,-2, Igen, egy ilyenben vagyok benne jelenleg. Nem én bizonytalanodtam el, hanem a másik fél azért, mert Ő csak az érzelmeire hallgatott (hogy bejövök neki), én meg ahogyan közeledtem felé (inkább az általa felvázolt helyzete felé) az én viselkedésem volt megtévesztő számára (bevallom tetszik az egyén, de nem erre utaló magatartás tanúsítottam felé - hanem a helyzetére reagáltam -, csak neki így jött le). De mivel tudom, hogy ebből nem lehet semmi sem, így ezt közölnöm kell vele.

3, Semmi sem lett/lesz belőle.

"éreztétek nagyon kellettek a másiknak"

Nem akarom azt érezni, hogy bárkinek is "kellenék", mint valami használati termék. Az emberek azért keresnek társat, hogy kitöröljék vele a lelküket, mert boldogtalanok. Nem akarom, hogy bárki is velem törölje ki a lelkét. Nem emberhez méltó ez, hiába él így 6 milliárd ember.

Ilyesmiben vagyok kb másfél éve már.

Elkésve reagáltam a jeleire, mire elkezdtem keresni a társaságát már állandóan lerázott. Lehet, hogy félre értettem a jeleket? Ha elkezdtem távolságtartóbb lenni, akkor viszont kedvesebben viselkedett velem, de ha ettől felbátorodva kerestem, akkor újra lepattintott.

Szeretném, ha alakulna, de már nem értem a helyzetet, fogalmam sincs mit gondol rólam.