Van valaki más is, aki úgy hiszi szűz és/vagy szingli marad idén is?

A gond csak az, hogy 23 leszek idén. Szeretnék kapcsolatot, de nem olyan egyszerű. És igen, bizony egyre kínosabb a téma, barátnőmékkel szilveszterkor is előkerült, hogy miért nem tudok ismerkedni, mert annyira nem nehéz ez. Már akinek. Semmi önbizalmam pl: az alábbiak miatt:

- 163 cm vagyok és 70 kiló. Igaz, 5-öt már fogytam, és 2018-ban szaladt fel rám 10 több ok miatt sajnos. Szóval még legalább 5-10 kiló le kéne menjen az egészség érdekében.

- Minden sportban béna vagyok szinte. Kivéve a gyaloglást meg a biciklizést.

- Nem nagyon tanultam meg főzni eddig, anyagi okokból amúgy is csak heti 1x tudok összeütni valami egyszerűbb ételt. Nyilván megtanulnék idővel, mert szeretnék.

- Anyagi okokból szórakozni se nagyon van pénzem, maximum néha mozira, vagy egy-egy sörre beülni. Én sokszor azt érzem az ilyesmi azért zavarja a mai fiúkat/férfiakat. Túrázni azt mondjuk szeretek, de télen mit tudna csinálni az ember. Ahogy a barátnőim is mondani szokták: a párjukkal lakásban/albiban együtt tölteni az időt nem olyan, mint randizni valahol, együtt nyaralni, utazgatni. És romantikus alkat vagyok, de nekem nincs pénzem utazni sajnos és nem is lesz egy darabig.

- A korombeli fiúk nem vonzanak, mert nem érzem őket elég érettnek sokszor. Viszont egyetemen kívül sehova nem járok ahol lehetne ismerkedni, és csak ilyen céllal eljárni valami tevékenységre elég szánalmas lenne. Érdekelnének bizonyos dolgok, de suli mellett dolgozom, szóval másra már nem jut idő.

- Mire eljutok oda, hogy legalább 200 ezer legyen a nettó fizetésem, addigra kb. 30 leszek, ugyanis pszichológusnak készülök. És nem szeretnék olyasvalakit, aki nálam kevesebbet keresne. Persze első 1-2 kapcsolattól felesleges a csodát várni, mindenki ezt mondja körülöttem, az csak tapasztalatnak kellene. Mégis honnan lesz nekem időm 2-3 kapcsolatra mielőtt gyereket terveznék? Olyan jó lenne 30 előtt házasodni, de ez olyan esélytelennek tűnik.

- A barátnőim 30 évesem bőven 400 körül is kereshetnek akár, mert villamosmérnökök lesznek.

- Nem érzem gáznak, hogy pszichológia szakos hallgatóként sok lelki gondom van, a kötelező 150 órás önismeretre még nem volt pénzem. De lehet ennél kicsit több kell majd. Nem baj, van erre időm még, valahogy rendben rakom a dolgaim egyszer. Csak közben elmegy mellettem az élet, úgy, hogy jóformán semmit se éltem. Borzalmas. De hát az anyagi háttér nagy úr...

- A szüleimnek elég sok zűrje volt, nem láttam tőlük jó példát a kapcsolatot illetően, és nem hiszek abban, hogy a rossz példa jobb, mint a semmilyen. A rosszat ugyanúgy el lehet tanulni sajnos. Anyukám különösen nehéz eset, nem akarok olyan lenni, mint ő, de sajnos eléggé olyan vagyok. Senkinek nem akarok a terhére lenni a hülyeségeimmel. :( Bár önbizalmam az nincsen, érzelmileg bántalmaz anyukám már gyerekkorom óta. Minden magamról felállított képet módszeresen lerombol általában. Szerinte elviselhetetlen vagyok, olyan mint az apám, a szagom se jó, szexhiányom van, amiatt vagyok olyan rémes, de úgy sem fog senki sem elviselni. Na, akkor minek próbálkozzak? Ha ezt gondolja rólam, ne szekáljon azzal, hogy szűz vagyok. Felőle aztán összefekhetnék bárkivel, az is segítene rajtam. Hát, köszi.

Nyáron lesz másodunokatesóm esküvője. Vicces lesz,mert én vagyok az egyetlen a családban, akinek sosem volt kapcsolata és nem akarok beszélni se erről, se azt hallgatni, hogy ez nem normális dolog.

De nem fogok tudni sitty-sutty a gátlásaimon változtatni. Pláne nem egyedül. De pont ezek miatt jobban megértem az embereket és talán hasznos lesz a munkám során. Ha a magánéletben nem is, a karrierben talán több sikerem lesz...