Miért érzem úgy, hogy a nők lényegében mind ugyanazon mozgatórugó mentén működnek?

Úgy értem, hogy sokan panaszkodnak, hogy ők nem a pénzes, kigyúrt, BMW-s, akármilyen férfiakra buknak, mégsincs senkijük.

És egyre inkább úgy tűnik, hogy nincs olyan nő, aki ne úgy lőné be a mércéjét, hogy csak a felső 20%-ot vegye észre. Csak a felső 20% nem egy konstans valami, hanem attól függően változik, hogy mi a nő preferenciája.

Gondolok itt arra, hogy egy csajnak például nem számít egy csomó olyan, ami egy plázacicának alap. De cserébe ő meg más tulajdonságok terén (pl. érdeklődési kör, hobbi, minden más) vágyik egy olyan férfira, aki ugyanúgy maximálisan kimeríti ezt az igényt, mint a plázacicánál az egybenyakú BMW-s.

De tegyük fel ez a srác csak havercsajként tekint erre a csajra, mert neki meg a plázacicák jönnének be, de ő meg egy kis gizda gyerek Beatles hajjal, rockeres pólóban.

Gyengébbek kedvéért: A csak csúnyának érzi magát, teljesen ki van lelkileg, amiért ez az EGY srác nem foglalkozik vele.

A srác pedig azért van ki lelkileg, amiért a Tescoban megforduló napi 100 (ismétlem, NAPI 100!!) plázacica nem foglalkozik vele.

Ugyanakkor lehet, hogy ott van az egybenyakú BMW-s, aki már meghúzott 300 plázacicát, de unja a bulizós életet és már elege van abból, hogy mindig más, viszont ilyen életvitellel rendelkező lányokkal nem lehet komoly kapcsolatot kialakítani. Ő mondjuk vágyna arra a lányra, aki reménytelenül szerelmes a Beatles hajú hülyegyerekbe, mert benne lát egy különleges, természetes szépséget és akár még tök jó kapcsolatuk is lehetne, hiszen annyi nő meg ilyen bulizós csapatós élet után már lenyugszik az ember.

De a csaj úgy gondolja, hogy "ennek a srácnak annyi jó nője volt, aki NÁLAM JOBB, hiszen a Beatles hajú hülyegyereknek is azok jönnek be, tehát női logika = nálam jobbak), mit akarhatna tőlem? Biztos csak alkalmi partnert keres, akit meghúzhat, én meg azt nem akarom.