Szegény emberként tényleg választanom kell aközött, hogy barátnőm lesz vagy stabil egzisztenciám?

Budapesten élek, itt sok a munkalehetőség, ezért is tervezem itt az életemet. Nem bulivárosként tekintek rá, hanem inkább aki szeretné kiaknázni a bulivárosban lévő lehetőségeket.

Mivel azon nem tudok változtatni, hogy hova születtem és nem vezet sehova ha egy életen át ezen síránkozom, ezért az egyetlen stratégia, amit követni tudok, hogy csökkentem a kiadásokat és növelem a bevételeket. Utóbbi tűnik mindig sokkal nehezebbnek.

Emiatt mondhatni amennyire csak tudtam, kivonultam a fogyasztói társadalomból. Kialakítottam egy olyan életet magamnak, ahol amit csak tudok, ingyen próbálom megszerezni. Edzőterem helyett fitnesszparkok, ingyenes könyvtár, netről letöltött filmek (tudom, csúnya dolog) és séta parkokban, a hegyekben vagy a Dunaparton.

Az elsőszámú célom az életben, hogy amennyit csak tudok, félre tudjak tenni a fizetésemből, még ha egyre inkább távolodik is a cél, mert a lakásárak jobban emelkednek, mint amennyivel növelni tudom a megtakarításomat.

Lehetséges, hogy létezik olyan lány Budapesten, akinek hasonlóak a céljai és számára is az anyagi függetlenség jelentené a legnagyobb boldogságot, nem a társadalmi megfelelési kényszerből apránként elszórt pénzek?