Hosszú ideje egyedülállók! Titeket nem b4$z fel, amikor párkapcsolatban élő emberek olyanokat mondanak/írnak hogy nem bírják hosszabb ideig a párjuk nélkül?

""Különben is, aki mások örömében érez nyomort, az mindent el is mond róla."

Elliot Rodger is ilyen volt, sőt, ez volt az ámokfutásának az egyik fő indítéka."

Oké. Gondoltam,hogy ez majd valahogy megjelenik itt.

"Hidd el, van az a pont egy párkapcsolatban, mikor egyedül akarsz néha lenni , és nem állandóan a párodon lógni ....:)"

Ezt is tudom. Nyílván mindenki tudja hogy az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Naponta néhány óra egyedüllét, mint én-idő emberi szükséglet. A különbség viszont a tudat, hogy ott van neked valakid, aki szeret.

"Szóval jah, nem zavar más boldogsága, az zavar, hogy én nem lehettem boldog úgy mint más."

Ez a válaszoló tökéletesen megfogalmazta a lényeget, amire én is gondoltam. Ti meg jöttök mindenféle Roger Elliotokkal...

"Asszertivitást javaslom nekik, és neked kérdező. Kicsit rendberakná a gondolkodásmódotokat."

Ossz meg velünk néhány tapasztalatot, konkrét dolgot, hogy ez pontosan a valóságban hogy működik. Gondolom nagy szakértője vagy ennek az asszertivitásnak.

"Mindig is jobban bírtam, ha évekig nem volt senkim, mint akár egy hetet a mindenkori párom nélkül. Nem értem, mi ebben a fura. Ha szingli vagy, nincs kihez kötődni, nem hiányzik különösebben senki."

Ez ideig-óráig működik, de aztán egyre jobban elkezd hiányozni, hogy legyen valakid, főleg ha látod mások milyen jól érzik magukat a párjukkal. Ha szerencséd van, nem kell olyan sokáig egyedül maradnod, hogy károkat okozzon benned. Egy idő után már a világot jelentené, ha lenne valakid.

A kérdésemmel arra akartam rávilágítani, hogy ezek az emberek valójában ugyanolyan akaratgyenge, gyarló átlagemberek, mint azok az incelek, akiket itt rendszeresen gyaláznak, provokálnak, szidnak és lenéznek, hogy "rinyálnak", pedig ők is ugyanúgy belesüllyednének a magány pusztító posványába, ha nem lett volna szerencséjük az adottságaikkal és a körülményeikkel. Undorító, hogy emberileg felsőbbrendűnek próbálják magukat beállítani azáltal, hogy megvetik azokat, akiknek a magány jutott osztályrészül.