Akik itt arról panaszkodnak, hogy nincs barátjuk/tök egyedüliek/semmi szociális kapcsolataik nincsenek és ezek miatt nincs barátnőjük, azok mégis, hogy tudnak teljesíteni a munkahelyükön? Ott hogy tartják a kapcsolatot a kollégákkal/ügyfelekkel?

Én elolvastam ezen a fórumon már pár ezer ilyen kérdést és szerintem átlag segéd meg gyári szalag munkások írogatnak. Betanított melósok....

Az ilyeneknek nincsenek fejlett szoc kétségeik és ezért vannak a munakeröpiac legalján, továbbá ezért szüzek, sikeretelenek a nőknél..... Nincs pénzük és ki is lyukadtunk oda hogy mért nincs senkijük.

Egyrészt hülyeség amit írsz, nem minden munkahelyen foglalkoznak közvetlenül ügyfelekkel. Ha foglalkoznak is, nem sok szociális érzékenység kell hozzá (pl. mogorva pénztáros néni, aki köszönni se tud).

Másrészt, ha ügyfelekkel is foglalkozik, az a munkahelyén történik, ami nem része a magánéletnek. Magamból kiindulva (bár én nem foglalkozom ügyfelekkel), ha kollégákkal, beszállítókkal kell tárgyalni, legyen az új, vagy régi, hosszú ideje nem okoz semmiféle gondot sem. Korábban szociális fóbiás voltam, akkor egy telefont is csak keservesen tudtam elintézni, de szerencsére ezt már kinőttem. A probléma abban áll, ami a meló után történik. Azaz nem történik. Mert hazamegyek és döglök. Nem megyek sehová, nem ismerek meg új embereket, nem csinálok tulajdonképpen semmit, csak kockulok.

Egyrészt, amit leírtál a munkahelyről, az olyan, mint ahogy odaírják, hogy versenyképes a fizu, aztán minimálbért ajánlanak. Nem, a legtöbb cég nem csapatjátékosokat és nyitott közösséget akar, hanem droidokat és profitot. A hazai vezetés pedig ilyen téren nagyon gáz, max 1-2 családias cég és multi hoz valami nyugati szintet.

Másrészt, rengeteg munka egynemű. Pl. óvodában alig fogsz férfi dolgozót találni, a műszaki területeken meg nőit.

Harmadrészt, a cégek többsége nem alkalmaz sok embert, ha meg igen, akkor is közvetlen kapcsolat csak pár emberrel van. Dolgoztam 1000 főnél többet foglalkoztató cégnél, de kajánál mindenki a saját részlegének az asztalához ült, alig volt vegyülés.

Meg persze van az a rész, mint ami a #6-os, hogy még az sem elég, ha havonta több 100 ember áll előtte és próbálkozik.

Amúgy egyetem után sok ismerősömtől hallottam, hogy beszűkült az ismerősi köre költözés után vagy új munkahelynél. Szerintem sokan nem tudnak új ismerősöket szerezni, csak a környezetükből mindig lett új. Aztán új helyen, ezek eltűnnek.

Részemről nem parázom a dolgon, nemsokára én is költözök. Szimplán ismerkedek melóhelyről, elmegyek programokra és ott a net is. Aki nem akar, az nem fog élni a lehetőségekkel.