Apukák, van köztetek olyan, aki megunta hogy évekig szeretetlen házasságban éljen, kilépett a kapcsolatból, és negyven felett is képes volt új életet kezdeni egyedül?

Nem tudom,hogy miként vagy érintett az ügyben, vagy esetleg csak elvi kérdés?Esetleg dilemmázol?

Nő vagyok,negyvenes, elsősorban férfiak válaszát várod, tudom.

Vegyes válaszokat fogsz kapni, bár az erkölcs szerint inkább azt fogják írni,hogy tisztességesebb kilépni a házasságból, mint mellette szeretőt tartani.

Ha mindent megtettél, megbeszéltétek, és nem változott a helyzet,jó döntés az,hogy kilépsz. Viszont...ennyi idősen már nehéz új életet kezdeni, akár anyagilag, akár párkapcsolat kialakítása szempontjából, a másik fél hátterét nézve.

Nem kizárt új párt találni, de az is lehet,hogy ez nem sikerül, és egy idő után rájössz,hogy egyedül sem jobb.

Ha sosem működött igazán a szexuális élet köztetek érthető,hogy másra vágysz. Viszont negyven év körül a nőknél a változó kor magával hozhatja a szexuális érdeklődés hiányát és ebbe belekerülhetsz mással is.

Faterom 52 évesen költözött albérletbe. 54 évesen megnősült. (harmadjára). Azóta boldog házasságban él. 68 éves.

Tehát, lehet újra kezdeni. Természetesen szerencse is kell hozzá. S akarat is.

Noha az ok más volt, magam is 40 évesen váltam el. Azt terveztem, ha már így alakult, újra kisebb dúlást végzek a szebbik nem körében, mint tettem azt lázas ifjúként. De elég hamar (talán két hónap és a nyolcadik kaland után) elkapták a tökömet, és úgy tűnik, ezúttal tényleges életfogytiglant akasztottak a nyakamba. Legalábbis nagyon úgy fest, mert közel 20 év után is rendületlenül imádjuk egymást.

60F

Én nőként írok neked, de az én Párom pontosan ugyanebben a cipőben járt 1 évvel ezelőtt, 30 évesen.

Nagyon nem egyezett a szeretetnyelvük, semmi érzelmet nem tapasztalt a volt feleségétől. Kilépett a házasságból. A gyermekeit rendszeresen látja, sok-sok programot szervezünk közösen. Ő úgy érzi, hogy a gyermekeivel töltött idő sokkal aktívabb, mint mikor még Velük élt, a felesége miatt boldogtalanul.