Szerintetek ebben a helyzetben van esélyem megkapni a gyámságot? Több lent.

Sziasztok, egy nagyon hosszú történettel és komoly kérdéssel fordulok hozzátok...

Szóval a történetem ott kezdődik, hogy van egy kislányom 2 és féléves, és egy férjem akivel 7 éve vagyunk együtt. A szerelem már rég elmúlt de azt hittem ez normális, ugye azt mondják a szerelem elmúlik, de a helyébe lép a szeretet, a tisztelet. Gyereket vállaltunk, akit imádok, és isten lássa a lelkemet, nem bánom, ő a legnagyobb csoda az életemben. De a férjemmel nagyon rosszul mennek a dolgok... Először ami a legzavaróbb benne, hogy nem dolgozik, nem szereti a munkát. Ezalatt a 7 év alatt kb 10 munkahelyen megfordult, mindegyikben talál hibát, sehol sem dolgozott még többet 5-6 hónapnál, az utóbbi munkahelyen 2 órát dolgozott összesen 🤦🤷. Én szülés előtt folyamatosan dolgoztam, volt hogy hónapokig ő ült otthon és én jártam dolgozni és utána hazaérve csináltam az otthoni dolgomat, és még ekkor is talált hibákat bennem. Most még rosszabb, nem bánt fizikailag, de lelkileg egy rongyot csinált belőlem. Ha ütne sem fájna ennyire. Konkrétan mondhatnám azt is hogy lelkileg bántalmaz. A gyereket szereti, és mondhatni hogy foglalkozik is vele de amikor csak teheti mentegetőzik. Hamar bele fárad a pesztrálásba is. Én már egy jó ideje nem szeretem őt, sőt undorodom és félek tőle. De nincs hová mennem. Munkát biztos kapnék magamnak, hamar tanulok, és bírom a munkát, ha nehéz is csinálom nem kenyeskedek mint ő. De most ha elmennék albérletbe és mivel nincs ovi, nincs napközi így nem tudnék dolgozni járni. Már rég elhagytam volna a férjemet, és ő ezt tudja de a gyerek miatt nagyon nyeregbe érzi magát, sokszor szóvá is teszi "menj ha akarsz, de a leányka marad, őt ki nem viszed a kapun" és ez őszintén el bizonytalanit.😭 Ráadásul ott vannak a szülei akik biztos őt támogatnák, engem viszont senki. Egy pokol mellette az életem, és még fiatal vagyok, nem lehet ez a sorsom, nem élhetek így, nekem is jár egy csepp a jóból. 😭 De félek, hogy el veszitem a gyerekemet, és azt nem élném túl, csak miatta vagyok még itt, csak miatta tűrök el minden egyes nap minden megaláztatást. Arra gondoltam, hogy be mennék a kicsivel egy anya központba, és onnan jarnek dolgozni, és mire újra kezdődne az ovi keresnék albérletet stb. De félek, hogy mi van akkor, ha a peren figyelembe veszik azt is, hogy az apjánal saját lakásban élne, vagy ha esetleg a párom szülei meg pályazzák a gyámságot, és hogy mellettem anya központban vagy egy kis albérletben él? Ott kapnék valami védelmet? Ha tudnám biztosan , hogy nyertesen jövök ki ebből az egészből már rég léptem volna... De nagyon félek...😭 Félek attól is hogy a párom szülei mivel jobb helyzetben vannak el tudnák venni tőlem. Annyira tehetetlennek érzem magam. Kérlek benneteket, mondjátok meg mit tegyek, hogy ne veszitsem el a gyerekemet 😭🙏🙏🙏 (még annyit, hogy nem is a férjtől tartok igazán, ő még a nevét sem tudja helyesen leírni, egyedül semmit sem ér, a szája az nagy de a feje az üres, 2 dologhoz ért: hogy hogyan kell bele gázolni valakinek a lelkébe, és a káromkodáshoz, viszont ha a szülei mellé állnak akkor van mitől tartanom, bár az anyjáról is tudnék mesélni, röviden volt kitől tanulnia, kár hogy nem az apjától tanult, akkor ő is lenne valaki) szóval ebben a helyzetben mekkora esélyem lenne nyerni? Perre nyilván nincs pénzem, viszont azt se tudom , anyosek képesek lennének pert indítani ellenem, gondoltam arra hogy peren kívül egyezzünk meg, de ők nem olyan emberek, velük nem lehet beszélni, nagyon akaratosak, bele szolnak abba is hogy, hogy neveljem a gyerekem, és nagyon kitartóak az akaratuk mellett. Köszönöm előre is a válaszokat ❤️