Miért csinálja sok szülő azt, h együtt maradnak csak a gyerek miatt?

Rengeteg pszichológiai könyvet olvastam már életemben, de egyik sem tanácsolja, hogy a gyerek miatt együtt maradjanak az emberek, mert érzi, hogy a szülőknek nem jó, és ezáltal ő is görcsölni fog, hibásnak fogja magát érezni, stb.

Azonkívül egyszer élnük, minek együtt maradni egy olyan emberrel, akivel semmi sem jó? Ennyire ne toljunk ki magunkkal sem!

Mi például azért, mert egymással attól még jól ki tudunk jönni, nem veszekszünk a gyerek előtt (csak már nem vagyunk egy pár), és így viszont nem roppant szét a család anyagilag (ugyanis nincs mindenkinek pénze két háztartást létrehozni amint valami félremegy), és a programok is közösek tudtak maradni: együtt megyünk kirándulni, bevásárolni, óvodába, együtt gondozzuk a gyerekeket, nem kell külön egyeztetni ki marad a melyik gyerekkel és mikor ha valakinek dolga van (nem kell bébiszitter, nagymama segítsége lépten-nyomon).

Nem mondom, hogy tökéletes, de ha mi pl. elválnánk, negyedennyit sem tudnánk adni a gyerekeinknek. Még mosolygós szülőket sem, mert állandó idő- és pénzzavarban lennénk.

Mert a gyerek nagyon fontos, és azért apával meg anyával mindenképpen jobb.A gyerek nem tehet róla, és ha válna a párjától, válnia kéne a gyerektől is. Ha az élet nem elviselhetetlen a másikkal, akkor érdemes együtt maradni! Akkor kell válni, ha pokol az élet, ha jobb megoldás a válás, a gyereknek is. Saját kedvünkért , csak mert szerelemre, izgalomra vágyunk, nem érdemes válni, mert több a kára, mint a haszna.

Ezek a szülők jobban szeretik a gyereket, mint magukat.

És sejtem, egymást is szeretik valahol, csak megszoktak egy veszekedős vagy elhidegülős stílust, de nem akarnak végleg elszakadni.

Hogy lehet ilyet mondani, hogy ne váljanak el, ha szerelemre vágynak? Felfogtátok, hogy egyszer élünk? (ne menjünk bele, hogy mi lehet még a halál után)

Annyi mindent meg lehet oldani, most tényleg élje le valaki az életét úgy, hogy utána megbánja? 60-80 évesen jöjjön rá a sírógörcs, de hülye voltam?