Mit tennétek a helyemben?

Sziasztok!

41/F vagyok.

Bocsánat, ha túl hosszan írok, igyekszem tömör lenni.

Hét évvel ezelőtt váltam el a feleségemtől, ő 47. Van két lányunk, 12 évesek ikrek. Megveszek értük.

A feleségemmel anno a kapcsolatunk remekül indult, de teljesen elromlott, amikor bemutatott az anyjának. Az anyja az anyatigris/nagymamatigris típusú asszony, aki előre eldöntötte, milyen emberhez menjen hozzá a lánya, én meg ennek nem feleltem meg. Pl. nincs diplomám, hanem kőműves vagyok, már volt egy fiam az első kapcsolatomból (sosem voltunk együtt az anyjával de máig baráti a viszonyunk, az anyja neveli, én akkor megyek a fiunkhoz amikor akarok), stb, stb. Ezen még túllendültem volna a feleségemért. Viszont ahogy a volt anyósom sokszor a lányával bánt... Nagyon szerette, féltette, tudom, de kiállhatatlan természete volt, a lánya mindig is rettegett tőle. A volt anyósom szavajárása volt a lánya felé "nem szép" hangon, hogy "már megint hülye és barom vagy, ezzel fogsz a sírba vinni". Lehet, hogy a volt feleségemnek csak menekülőút voltam, nem tudom.

Amikor a lányaink megszülettek, az anyjuk odáig volt a boldogságtól. A volt anyósom nyíltan áskálódott ezután is ellenem, hogy tróger vagyok, csak a fiam érdekel a gyerekeim közül, stb. Erről a volt feleségemet is meggyőzte, a vége egy haraggal teli válóper és gyermekelhelyezés lett. A válóper alatt a fejükbe vették, hogy én örökre külföldre akarom vinni a lányainkat és elszakítani őket az anyjuktól, csak mert a nővérem, ami ügyvéd és ellátta a jogi képviseletemet, közölte velük, hogy mindkét fél viheti külföldre a gyermeket a másik engedélye nélkül, amíg jogszerűen nála van, hacsak ezt nem tiltja meg a bíróság.

Végül kéthetente hétvégi apuka lettem a lányaim tekintetében, a volt feleségem (és az anyja) nem egyezkedtek.

A lányainkat nem az anyjuk adta át nekem, hanem a nagybátyjuk, akivel amúgy máig tiszteljük egymást, a válóperben semleges volt (többet nem is vártam, nem is várhattam).

Három évig ment így, amikor egyik hétvégén a volt sógorom mondta, hogy a volt feleségem nem adja oda többé a lányokat, merthogy szerinte rossz hatássak vagyok rájuk, és hogy nem akarja, hogy külföldre szökjek velük.

A nővérem segítségével kapcsolattartás végrehajtása iránti pert indítottam, valamint kezdeményeztem a szülői felügyelet megvátoztatását. Három hónapig nem láttam a lányaimat, brutál nehéz volt.

Egy éve én kaptam a szülői felügyeleti jogot. A volt feleségem a per közepén letette a fegyvert, amiben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a volt anyósom rákos lett, és két hete meghalt. Nem szép dolog tudom, meg lehet kövezni, de én örülök, hogy meghalt, mindannyiunk életét csak megkeserítette. Persze ezt nem hangoztatom.

A volt feleségem egy hete találkozót kért tőlem. Találkoztunk. Azt mondta, hogy bocsánatot kér, amiért hosszú évek óta úgy viselkedett, ahogy, az anyja befolyása alá került, békejobbot nyújt, a gyerekeink érdekében szeretne velem baráti viszonyt kialakítani. Nagyon haragszom rá az elmúlt évek miatt, azt mondtam, átgondolom, de ilyen előzmények után a békejobb elfogadása nem automatikus, nem biztos, hogy hagyom, hogy bármilyen értelemben újra az életem része legyen. Mondtam, hogy más már kezdeményezte volna a szülői felügyeletének a megszüntetését (kapcsolattartás nélkül) akár csak bosszúból is, én ezt nem teszem meg, a lányaink miatt sem. Ezzel hagytam ott, a lányokat minden második hétvégén szombaton viheti el, ottalvás nélkül (jogerős az ítélet). Ti elfogadnátok a békejobbot?

A lányaim tegnap kérdezték, hogy a nagyanyjuk temetésére elmehetnek-e és ha igen, én elkísérem-e őket. Mondtam, persze, hogy elmehetnek, ha el akarnak, de én nem megyek, mert nem voltunk jóban. De eszembe jutott, hogy jóttenne a lányoknak, ha látnák, hogy az anyjukkal tudunk egymással békésen egy légtérben tartózkodni.

Köszi a válaszokat!