Mire számítsak a perrel kapcsolatban?

Van egy egy éves kislányom, akinek az édesapjával sajnos nem jövünk ki jól, egyszerűen nem tudunk együtt élni, ez fakad onnan is, hogy más értékeket hozunk a családunkból és egyszerűen nem egyeznek.

Már 3 hete nem él velünk az édesapa, mivel az ex anyósom szinte harmadik fél volt a kapcsolatunkben, úgy kezelte a fiát, mint egy kisfiút, még a házidokit is állandóan ő hívta, ha kellett neki valami.

Én a szüleimtől 500km-re lakom, de szeretnék hazaköltözni a kislányommal, mivel én anno csak a volt párom miatt költöztem ilyen messzire és nem köt ide semmi. Segítségem nem nagyon akad, az apa nyilván jön a gyerekhez, elviszi egy-egy délutánra magával, jól elvannak, de jobb szeretném, hogy újra abban a városban élnénk, ahol a családom, a barátaink vannak.

Az apa semmiképp sem engedné, hogy elvigyyem, így szeretném jogi úton lerendezni az ügyet.

Rólunk azt kell tudni, hogy a én érettségiztem, jelenleg tanfolyamot folytatok, 3 éve van munkahelyem, de 15 éves korom óta tudom, mi az a munka, diákként is sokat dolgoztam. Ezzel szemben a volt párom a kapcsolatunk alatt(anyósomnál laktunk akkoriban) 1,5 évig otthon ült, gépezett, míg én dolgoztam, majd csak 23 évesen kezdett bele a munkába, hogy el tudjuk költözni. Ja, és ugye nyilván csak a nyolc általános volt meg neki..

A mi családunkban 2 autó is van, saját lakás, de a tágabb rokonság is rendelkezok saját ingatlannal, ingósággal, míg a volt párom édesanyja nem dolgozik több, mint egy éve és mindkét szülő albérletben lakik, gyakorlatilag semmit nem tudnak felmutatni. Úgy érzem nálam a gyermek lelki és szellemi fejlődése biztosítva van és lenne is a jövőben, ugyanis sokat olvasunk, énelkünk, mondókázunk, ha megyünk sétálni mindig magyarázom neki a környezetünkben lévő dolgok miértjét, működését, ha látom, hogy érdeklődik. Ezzel szemben volt, hogy az apjana saját lánya ruhaméretét tőlem kérdezte meg, mert hogy ő még a sajátját se tudja, nemhogy a gyerekét..

Ő nem olvas neki és ahogy látom sokszor nem úgy viszonyilnak egymáshoz, mint ahogy velem teszi a kislányom. Volt arra is példa, hogy feljött az apukája és nem volt rá kíváncsi, hozzám jött, velem foglalkozott, az apja meg csak ült magának a kanapén..

Nem vitatom, hogy szereti, mert tudom, hogy így van, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha az ő családjában maradna, akkor egy élet menne tönkre.

A colt anyósom mindkét gyereke életét megkeserítette, elcseszte, mikor nyolc általános után egyiket se noszogatta, helyette a sógornőm 16 évesen odaszült évekkel ezelőtt egy gyereket, a volt párom meg alkalmi munkákra járogatott el anno.

A családban ott van az a 16 évesen szült kisfiú, aki viselkedészavaros, neveletlen kis takony, aki napokig nem tölt otthon egy pillanatot sem, mert hol napokig az anyósnál, hol a dédszülőknél alszik,tehát ahány ember, annyi féle nevelés. Anyósom egyébként egy gyógyszerfüggő, labilis személyiség, többször megpróbált öngyilkos lenni, ez látható a kezein is. Amibe biztos tuti biztos, hogy oda-vissza van a kisfiáért és ezért mindenről tudni akar, mindenbe bele akar látni és egymás seggébe vannak, ami már számomra egy másik hatalmas frusztráció.

Sok példát tudnék hozni, de amire kíváncsi vagyok, az az, hogy mennyi idő lehet átlagosan egy gyermekelhelyezési per? Tudom, hogy ninden ügy más, de úgy sacc-per.

Tilthatja a bíróság a költözést?

Lehetséges, hogy nem én kapom a gyermeket? Nem iszom, nem dohányzom, nem drogozom, van bejelentett munkahelyemen, tanulok a gyerek mellett.

Ismerem a gyermekem minden rezzenését, míg az apja néha nem tudja mit akar a gyerek,csak utánozza azt a hangot, amit kiad,így bennem van a félsz, hogy esetleg nem én kapom a gyermeket, de abba bele is roppanok, tudván, hogy milyen közegbe kerülne a lányom..