Akit zavar, hogy a férfinek élete végéig kötelezettsége van a gyereki felé, miért kezd nős, gyerekes apával?

Annyira szomorú ilyen történeteket olvasni. 22 éves vagyok és a párommal gyakran beszélgetünk róla, hogy olyan elkeserítő azt látni, hogy ember egymást választják és így meg tud romlani közöttük a viszony. Az, hogy már nem is csak magukért vállalnak felelősséget, hanem gyerekekért is, aztán pedig nincsenek igazán tekintettel rájuk.

Nekem volt olyan ismerősöm, akik között nem volt olyan jó a kapcsolat, de felnevelték a gyerekeiket. Nem azt mondom, hogy ez sokkal jobb, de ha már megszületik a gyerek, akkor azért nem vállaltunk felelősséget?

Vagy a felelősség csak addig terjed, amíg jól érzem magam? Aztán ha már meggondoltam magam, akkor a fene az egészbe, küzdjön más a családért? (Mert ez már nem kapcsolat, annál jóval több).

Szomorú, hogy vannak olyan férfiak és nők, akik ezt nem veszik komolyan. És én itt most nem hibáztatok senkit, mert minden eset más és van ahol szerintem nem az "új pipi" a hibás, hanem a feleség.

És megértem a kérdezőt, mert amikor egy apa hátrahagyja a gyerekeit, mindenféle zokszó nélkül egy új nőért, azzal nem is érdemet kapcsolatot teremteni. Én nem is tudnék. Ha így hátra tudja hagyni a múltját és a számára addig fontos embereket, akkor az értékrendem szerint nem sokat ér.

Csak elég ritkán ennyire egyértelmű a helyzet. Az a feleség, amelyik elfelejt férfiként nézni a párjára (és átmegy parancsolgató édesanyába), meg csak elvárásai vannak, nem érdeklik a férje problémái, az semmivel sem jobb ember.

Néha szerintem az emberek elfelejtenek magukba nézni, és azt mondani, hogy én is hibás vagyok, hogy ez vagy az megtörtént. Pedig sokszor nem egy hibás van.

Pl. ahol az előbb írta valaki, hogy a férjét megcsalta az ex, pedig 300 000-et küldött haza. Azt mondom, hogy nagyon undorító dolog volt, elítélem. De vajon mit érzett az a nő annyi ideig egyedül? Pont olyan lehetett, mintha nem is lett volna férje.

Értem én, hogy az anyagiak fontosak, de nem lehet mindent feladni érte. Legalábbis szerintem.

FromOz!

És ha ismerjük mindkét fél véleményét, álláspontját?

Pl ismerek olyan családot, apuka külföldön, Angliában melózik, küldi haza a pénzt. Agyvérzést kap, amibe nem hal bele, és hazajön. A felesége pedig itthon kavar másokkal. Kirakja apucit betegen az utcára. Az apuka a betegsége miatt nem tud melózni, erre a nő egy héttel később beadja a válást és pert indít gyerektartásért.

Ez fer?

Én ezt ugyanúgy elítélem, mint azt az apát, aki csak megcsinálja a gyereket, aztán tudomást se vesz róla, mint pl a kérdező apukája.

Hát ez a kérdés nagyon összetett.

Nekem is volt egy pasim, akit "elcsábított" egy másik csaj. EZ mennyire fair velem szemben? Még egy rohadt magyarázatot sem adott a "miértre! Csak úgy az egyik napról a másikra bejelentette, hogy szakít. Nem is jelezte, hogy mi a gondja, vagy hogy mi nem tettszett, még annyit sem láttam rajta, hogy "dolgozna" a kapcsolaton, mindent elvárt tőlem. Nem tudom, olyan érzésem volt, mintha nem akart volna kinyílni, hogy jobban megismerhessem, mintha minden percben egy kém lett volna mellettem. Ez főiskolán történ, egy koleszban laktunk, ráadásul egymás melletti szobában (ez csak véletlen volt). A csaj tisztában volt azzal hogy van a pasinak barátnője (én), de mégis belemászott egy kapcsolatban. Na erre szokták azt mondani, hogy ehhez két ember kell. A fődíjat mégis én nyertem, jobban mondva a főiskola nagy ribanca címét (máig nem tudom, hogy miért, hisz csak vele voltam). Lehet azért mert a pasi ígérgette, hogy visszajön hozzám, aztán a kijelentései után, ismét egymásra találtunk pár percre a koliszobába, vagy mikor vasárnap éjfélkor bemászott az ágyamba, hogy " bébi egész hétvégén rád gondoltam" majd a reggeli "most mennem kell" mondatára a "mikor jössz holnap?" kérdésemre ment a szájszél lebiggyesztés és egy vállrándítás... szóval én lettem a "gonosz boszorkány", mindenki aki addig köszönt nekem, elcsapta a fejét, és baromira nem értettem miről van szó, pedig nem én szálltam ki a kapcsolatból egy másik pasi miatt, hanem ő, és nem én voltam aki átment hozzá egy lopott pásztorórára, hanem ő.

Aztán pár év múlva kiderül, mert az ilyenek mindig kiderülnek: már régóta ismerte a csajt, és én csak ahhoz kellettem neki, hogy mutassa: a tiltott gyümölcs mindig édesebb...ahogy egy párkapcsolatban élő nő vagy pasi is...másrészt olyan pletykákat kezdtek ők terjeszteni, hogy a fülem ketté állt. Tudom elrontottam, hisz' akkor kellett volna nagy dobra vernem hogy a pasi még mindig visszajárogat hozzám, ergo megcsalta az újat velem. NA akkor kellett volna borítani a bilit, de ezt már megbocsátottam magamnak.

Viszont azt soha, de soha nem fogom neki (illetve nekik) megbocsátani, amiket terjesztettek, illetve suggaltak rólam másoknak... igaz már nincsenek együtt ( :) ) És tudjátok mi történt? A pasi megcsalta egy harmadik nővel a csajt... és igaz most már a pasinak van gyereke -aki történetesen fiú - egy nőtől (talán a negyediktől??) fenetudja), akit szintén már megcsalt.... a sors kegyetlen fintora az .....hogy velem :))))) Tudjátok, szemet szemért, fogat fogért :) Ahogy hagyta hogy belemásszon egy 3. a kapcsolatunkba úgy csábítottam el én is a negyedik nőtől és ejtettem pofára :) mert legalább az a tudat jár nekem, hogy a " már a felesége" sem szerencsésebb "idióta" nálam, a pasija- bocsi- a férje nyakra f@szra megcsalja.... hát igen a vér SOHA nem válik vízzé...

Azóta ha a pasira gondolok a hányinger kerülget. Anno mondta, hogy szeretne külföldre menni (amiről szintén kiderült hogy ez nem az ő elképzelése volt, hanem a testvérei vágya, ugyanúgy hogy ő mostantól vega lesz. NA erről is kiderült, hogy a nővérének kell annak lennie, mert van egy betegsége... na látjátok ennyire nem volt képes semmire sem, még ahhoz sem volt bátorsága, hogy bevállalja: igen, ez vagyok én.) A külföldre költözés sem jött össze neki ---sajnos---, így egy városban "nyomorgunk". Nap mint nap bízom abban hogy az 1 millió ember között nem fogom felismerni, de ha mégis remélem nem fogom elhányni magam... bár megírtam neki, hogy ne lepődjön meg azon, ha majd én is elcsapom a fejemet, mivel jó pár év elteltével szerettem volna vele ezeket a dolgokat megbeszélni (hogy miért mondtak illetve terjesztettek rólam bizonyos dolgokat) de Ő nem volt rá hajlandó: azt felelte: "jaj hagyjuk már úgyis olyan régen történt". Na ekkor írtam azt meg neki, hogy oké, akkor innentől kezdve ne hívjon, ne is írjon, és nem is ismerjük egymást, az utcán se köszönjön, mert nekem ebből elegem van... elegem van abból, is hogy ha kérdezek valamit csak öööööööözni tud hosszú perceken keresztül, és megrágja a mondanivalóját... már nem is utálom, egyszerűen rühellem...

Szóval a kapcsolathoz két fő kell. Két olyan fő akik meg tudják beszélni a problémákat illetve hallgatni a másikat. Én szüleim példáján okulva, amondó vagyok, hogy ha valahol nem jó, akkor ott nem kell lenni, de JÁTSZUNK MÁR TISZTA LAPOKKAL! Az hogy valakibe beleszeret a párunk, ott már rég problémák vannak a kapcsolatban. Na ilyenkor kellene elbeszélgetni a párunkkal, hogy Te szivi, van egy kis problémám... és ezzel vállalva azt hogy esetleg a két szék közül az ASZTAL ALÁ ESHETÜNK, mintsem taktikázva addig ülünk a sz@rba, míg egy másik nem jön, és ha azt már elég stabilnak érzi majd magát, akkor borítja a bilit.... MERT EZ MÁR TÉNYLEG UNDORÍTÓ...

(REMÉLEM HOGY A GYESEN LÉVŐ FELESÉG is olvassa ezt - mert tudom, hogy szokott ide írogatni - és magyarázatot kap a miértre, üzenném neki: na ezért, ÉS MÉG SOK MÁSÉRT- ÍRTAM AZT NEKI, HOGY HA MEGLÁT AZ UTCÁN NE IS KÖSZÖNJÖN, MERT ÉN BIZTOSAN NEM FOGOK KÖSZÖNNI NEKI)

Kerdezo,

Tudod sok no ugy gondolkodik, (hallottam hangosan is kimondva) "ha en nem viszem el a nos ferfit", majd elviszi mas. Nem sok onkritikajuk lehet.

Férjem elvált, van egy gyereke. A gyerekkel kapcsolatos dolgokba nem szólok bele, mert én nem vagyok a szülője. Ha valamiben kikéri a véleményemet, akkor elmondom, de nem kardoskodok, hogy mit hogyan kellene csinálnia - pedig van egy-két dolog, amit nem nézek jó szemmel. De majd a sajátomnál lesz beleszólásom, az ő gyereke (félig) az ő nevelése.

Exnejjel voltak gondok, évekig próbált támadni (válás után ismerkedtünk meg, nem miattam váltak), bökte a csőrét, hogy már nem dirigálhat a volt férjének. Ignoráltam, ezzel néhány év alatt elértem, hogy "megunja" és békén hagyjon.

Ami probléma volt és ott igenis a sarkamra álltam: nem, nem megyünk füvet nyírni, polcot szerelni, kaját hordani az exfeleségnek, mert "kéri". Van neki új kapcsolata, jól keres, szerelőt is tud hívni, a válás az válás. Gyereknek természetesen hülyeségekre is ugorjon, de az exfeleségnek ne.

Olyan is volt, hogy az exnej lehúzta párszor a gyerekre hivatkozva (be kell valamit fizetni neki) pénzzel, majd kiderült, hogy magára költötte. Erre azt mondtam, hogy a gyerek már nagy, ha ő vagy az anyja szól, akkor oda kell befizetni, ahová kell, direktbe. Intézménybe, táborszervezőnek, stb. Ha ruha kell, akkor csapja a hóna alá a gyereket és vigye el vásárolni.

Így a gyerek semmiben nem szenved hiányt, de az exfeleség se tudja magára költeni a plusz pénzeket.

A gyerekével meg annyi időt tölt, amennyit szeretne, ebbe egyáltalán nem szólok bele, mert legyen neki ő a legfontosabb. (oké, kivétel, ha mondjuk balesetet szenvedtem és éppen rohammentő visz be, akkor legyen velem, amíg betolnak a műtőbe :), de valljuk be, ez jó esetben max. egy életben egyszer van)

És nekem igenis fontos szempont volt a házasság előtt, hogy nem cseszett ki a volt feleségével (pedig ritka kellemetlen személyiség és én a férjem helyében kevésbé tudtam volna visszafogni magam), a gyerekével maximálisan jól bánik.