Nem tudok dönteni, kivüállók tanácsára lenne szükségem! Mit tennétek a helyemben?

A történetem igen hosszú, de dióhéjban annyi, hogy van egy 14 éve tartó házasságom, és egy közel 7 éve tartó szeretői viszonyom. Nem akartam soha, hogy a már meglévő gyerekeim nyugalmának a róvására menjen bármi, ezért amit lehetett csak türtem a férjemtől! A két terhesség után, sajnos nem tudtam visszanyerni a régi alakom (45 kg) és maradt rajtam egy kis felesleg, a melleim óriásak maradtak, emiatt gyakran csúfolt és hájasnak nevezett, egy idő után én sem találtam magam már vonzónak, így nem kezdeményeztem én sem nála szexuálus aktust, de néha még élni sem volt kedvem, bár igyekeztem mindent tökéletesen megcsinálni, a háztartásban, a gyerekek körül, miután lejárt a gyes, újra elkezdtem dolgozni, ahol csakis pozitív visszajelzéseket kaptam mindenkitől, kezdtem újra magamra találni. Ekkortájt ismertem meg azt a fiút is akivel szeretői viszonyba bonyolódtam. Minden itthoni teendőmet, ha lehet még nagyobb kedvvel végeztem, lendületet adott az életemnek ez a kapcsolat, ismét nőnek éreztem magam, ő egyidős velem, minden teljesen jól működik köztünk. A legelején én az önbizalom hiányomból adódóan nem hittem el, hogy ő komolyan gondol rám, ezért nem is vettem komolyan őt, ő elkezdett nyomozgatni utánam, emiatt én ezen nagyon megsértődtem, és egy egész évig nem szóltam hozzá. Közben ő megismerkedett egy másik lánnyal akinek szintén családja volt,de időközben ő elvált és egy másik megyébe költözött, hétvégén tudtak csak találkozgatni és a gyerekek miatt az sem tudott túl jól müködni, a gyerekek nagyon kötödtek az édesapjukhoz, őt nem tudták elfogadni. Mivel egy munkahelyen dolgozunk, nem volt nehéz újra egymásra találnunk, immáron neki is volt párkapcsolata, nekem pedig a családom. Én el tudtam fogadni ezt a helyzetet, bár néha nagyon rosszul esett, hogy a panaszok ellenére hétvégén újra és újra nála köt ki. Így telt el csaknem 3 év. Egy idő után én elviselhetetlennek éreztem ezt a helyzetet és szakítani akartam vele bármi áron. Ő végső elhatározasra jutott és szakított a másik lánnyal. Azóta csak én vagyok az életében, ennek már több éve. Csodálatos évek voltak ezek így, tavaly viszont egy malőr folytán a férjem tudomást szerzett a kapcsolatunkról, felvette a kapcsolatot vele és közölte, hogy nem maradhatok tovább a házban (ami egyébként az én és a két gyerekem tulajdona) ígéretet tettünk neki, hogy amint megfelelő helyet találunk elhagyom. Eltelt több hónap mire megfelelő albérletet találtunk. Már a foglalás időpontját is megbeszéltük a kiadó ház tulajdonosával, amikor teljesen őszinte kiborulás kiséretében közölte velem, hogy inkább mégse próbáljuk meg a közös életet egymással, mert ő nem tudja magára vállalni 4 ember sorsát, mert mi van ha újra azzal kell szembesülnie, hogy alkalmatlan egy "idegen" családbavaló beilleszkedésre. Ő az édesanyjával él, egy több szobás lakásban kettesben, közelebb van a negyvenhez mint a harminchoz már, a neveltetésének köszönhetően elég magábazárkózó típus. Szeretettel, szerelemmel gondolok rá. A férjemre is szeretettel gondolok, amiért viszonylag higgadtan és türelmesen viselte a kialakult helyzetet, gondolom ebben a gyerekeinknek is volt szerepe. Nekik egyikünk sem akar rosszat.A férjem amióta kiderült, a kettős életem (azt nem árultam el neki, hogy több éves a kapcsolat, csak hogy pár hónapja kerültem az illetőhőz közelebbi viszonyba)teljesen megváltozott, foglalkozik a gyerekekkel, nem tesz megjegyzéseket rám, igyekszik normálisan viselkedni velem, de szex csakúgy mint az elmúlt 8 évben ugyanúgy nincs köztünk, úgy élünk mint a testvérek. Nem tudom mi tévő legyek, próbáljam-e a szerelmemet más gondolatok felé terelni, hogy lépjen túl a kétségein, vagy próbáljam meg a férjemmel fenntartani ezt a házastársinak nem mondott, de nyugodt viszonyt a gyerekek nyugalma érdekében? kérem csak azok válaszoljanak akik nem moralizálni akarnak, hiszen pontosan tudom, hogy mikor és mikben hibáztam...