Idegileg és lelkileg összeomlott feleségemtől most váljak el vagy várjak egy kicsit míg "felépül" beletörődik ebbe a helyzetbe?

Nagyon sok eset lehetséges, ezek egymástól nagyon is különbözhetnek, egyik esetben meg nagyon mást kell csinálni, amit a másik esetben. Szóval olyan ez, mint az orvosi diagnosztikában az ,,alhasi fájdalom'' vagy a ,,mellkasi fájdalom'': nagyon sok különböző oka lehet, és felelősségteljes orvos nem is nyilatkozik nagyon alapos további vizsgálatok nélkül. Ahogy ők mondják: nagyon nehéz ezeknek a differenciáldiagnosztikája, mert a hasonló tünetek mögött gyökeresen eltérő dolgok, okok állhatnak, a tünetek túl általánosak.

Mindenképpen profi szakembertől kell segítséget kérni. Ha nem hajlandó elmenni szakemberhez az ügy mindhárom résztvevője (férj, feleség, gyerek), akkor is legalább egyvalaki menjen el a szakemberhez,mert az alapján is el lehet már legalább kezdeni a munkát, a legfontosabb lehetséges eseteket különválasztani.

Olyan pszichológus kéne, aki kifejezetten ehhez a területhez ért. Ahogyan vannak gyerekpszichológusok, van mindenféle más dologhoz értő pszichológus, ugyanígy van olyan is, aki pont az ilyesféle krízishelyzetekhez ért.

Ha valamiért fontos, hogy minél olcsóbb legyen,akkor legegyszerűbb a csládorvostól megkérdezni, hol működik társadalombiztosításos alapon ingyenes pszichológus. Ha az nem jó, akkor esetleg továbbküldi az embert egy másikhoz, aki profibb. Persze, esetleg egyszerűbb eleve tudatosan erre specializálódott szakembert keresni, akármibe is kerül, hiszen egy jó döntés milliókat spórol meg, meg persze éveket.

Szerintem ne azon gondolkodj, hogy "nekem ez a hazaselet igy nem jo" es elvalok, hanem azon, hogyan tudod megmenteni a hazassagodat. Hogyan lehet ujbol regi a hazassagotok.

Persze, a legegyszerubb neked, hogy osszepakolsz, es ezutan elsz majd egyedul, vasarnaponket par orara latod a gyereketeket, es kesz. Mert onzo vagy.

De nem gondolsz a felesegedre, akivel osszekototted az eletedet, es a gyerekre se gondolsz.

Miert csak a jo idokben, amikor minden passzol, szereted a felesegedet? Amikor valami baj van, akkor lelepunk? Ne legyel ennyire onzo, szeresd a csaladodat, ugy mint regen, es mentsd meg ami mentheto!

A szerelem mindenhol elmulik, de megmarad a szeretet.

Hát kedves kérdező,el kell,hogy keserítselek,egyszer minden szerelem elmúlik.Akkor ez a nézetedben azt jelenti,hogy mondjuk3-4 évente odébbállsz,1-2 gyermeket hátrahagyva,mert nem szereted,meg nem tetszenek a dolgok?ha beszélnél a szüleiddel meglepődnél,hányszor akartak odébbállni.Ilyen mindenki életében van.Nem írtad hány éves vagy ,de mindenkinek el kell jönni az életében annak az időnek amikor a felelősséggel kezd el viselkedni.

Ha nem tetszik valami a házasságodba ,akkor azon változtatni kell,kettőtöknek.Meg lehetne próbálnotok a házzasági tanácsadót.

A gyerekkel azért agresszív,mert frusztrálja ez a helyzet és rajta tudja levezetni a feszültséget.Ha még ezzel is "cseszteted"az elég szemét dolog.Persze nem helyes amit tesz,ezért is kellene az a tanácsadó.Estleg az édesanyja,vagy közeli nőrokona(akivel jóban van)segítségét lehetne kérni ez ügyben.

Nem írtad van-e másik nő a "képben",gondolom van,a férfiak már akkor szoktak lépni,de egy jó tanács:végsősoron minden nő egyforma.

Voltak itt korrektek és olyanok is akiket valószínűleg ugyanígy elhagytak, nekik minden váló pasi egy szemétláda marad!

Mindezt az alapján merem állítani, mert amilyen reakciók megjelentek azok némelyike minden csak épp nem szalonképes!

Idejött segítséget kérni és rögtön letorkoljátok? Nem ez a megoldás, nem az, hogy a saját problémátokat másra vetítitek ki! Az meg se fordul az értelmes fejekben, hogy legalább korrekt valaki? Ha nem szereti, nem fog beleszeretni 10 év után sem. Lehet élni egymás mellett azért meg megszoktam! Maradjanak együtt, mert van gyerek? Az pont a gyereknek a legrosszabb, mert ők érzik és kihat a kis lelkükre!!! Ha pedig van más akkor pedig menjen, mert ha a feleség felé kiderül az újabb összeroppanáshoz vezethet nála. Idáig ne juss el!!!

Az én véleményem, hogy próbálj korrekt és amint egy előttem író megjegyezte már EMBER maradni, mert valamiért elvetted, valamit láttál benne ha úgy érezted hozzá kötnéd az életedet! Valamiért lett egy közös gyereketek! Ne ábrándokat adj neki, hanem akár szakemberrel együtt segítséget! Nem lesz könnyű, pláne ha válás alatt egy fedél alatt éltek, mert hamar eljön az ideje amikor kipattan, hogy csakis a te hibád! Én is estem ebbe a hibába, vádaskodtam, de később rájöttem, hogy közösen rontottuk el azonban nem felejtem el a jót amit kaptam, mert bár csúfos véget ért, van egy fiunk, akit bár külön-külön, de együtt nevelünk!

Sok erőt kívánok!

Egyet értek az előttem szólóval!!!!!!

Csak lehurrogtátok, aki segítséget jött kérni. És igenis, ha így döntött akkor váljon el! Mert egy életünk van és jogunk van hozzá, hogy ne BOLDOGTALANanul éljük le egy olyan társ mellett akit NEM SZERETünk!

És azoknak a nőknek akik csak szidták, de tanácsot adni nem tudtak, biztos fáj az igazság, és valószínű őket is így elhagyták, csak nem sikerült feldolgozni.

Én SOHA nem élnék olyannal együtt tovább aki közli vele, hogy nem szeret már és nem akar velem együtt lenni!!!

Egyrészt: SOHA ne mondd, hogy soha! Nem tudod, mikor kerülsz hasonló helyzetbe, ugyanis az élet igen furcsa dolgokat tud produkálni, amire nem lehetsz felkészülve. Néha bizony igenis arra kényszerülünk, hogy együttéljünk, elfogadjunk ideálisnak nem mondható helyzetet. Sosem szabad csak egyféle szemszögből tekinteni az eseményeket, mert ez egy torz képet eredményez.

Másrészt: a kérdés nem az volt, hogy elváljon-e vagy sem, hanem hogy megvárja-e, amig a felesége is fel tudja dolgozni ezt a krízist.

Erre az én tanácsom: mindig csak annyit tegyél a másikért, amit Te elvárnál hasonló szituációban!

Volt már hatalmas lelki bánatod? Amikor butaságokat csináltál, vagy nem voltál ura a helyzetnek? Jól esett (volna), hogy akkor, a legnagyobb bánatodban otthagyott (volna) az a személy, akiben legjobban bíztál? Csak erre válaszolj magadnak, és megvan a megoldás.