Létezik olyan, hogy akinek a férje a házasság alatt szerelmes lett (másba), aztán mégis visszatért és azóta is boldogan éltek?

Én ilyen vagyok.

Két év után jött egy lány, jókor, jó időben- pont válságban voltunk. Azt hittem, leszédülök a székről, amikor bejelentette, 2 hónapja találkozgatnak, szerelmes, és lefeküdtek egymással.

Hát... Kemény volt, de én azt választottam, hogy hagytam. Elköltöztem erre az időre, de nem utálkoztam, hanem barát- üzemmódra váltottam át, meghallgattam mi van velük, a napi kalandjaikat is. Belül ordítottam, az én neandervölgyi, empátiamentes ősemberem meg erről mit sem sejtve felhőtlenül mesélt.

Engem hívott fel, ha várta a csajt, akkor is, ha pont elment a lány. Sokszor találkoztunk, együtt voltunk, tudtam, most erősnek kell lenni.

Addig tartott a románc- ez kb 5 pokoli hónap volt- amíg a párom meg nem unta, hogy naponta 10X felhívja a csaj, üzenget neki, leveleket küld, ajándékokkal bombázza.

Egyszer épp nála- azaz a "régi" otthonunkban voltam- amikor hallom ám, telefonál, és ÉPP KIRÚGJA A CSAJT!!! Aztán bejött hozzám bocsot kérni. Én meg kéretettem magam egy jó ideig még.:)

Érdemes volt kibekkelni ezt az időt.

A lányt sajnáltam- ő sem tehet róla meg a párom sem, kibe hiszi azt, hogy szerelmes.:) De aztán erről leszoktam, ez nem az a helyzet, ahol gyakorolni kell a terézanyuságot.

Emberem ekkor 49 éves volt, a lány 35.

Bocs,hogy ezt írom elsőnek,de nekem soha többé az életben nem kellene már ez a pasi.Én ilyen megaláztatást el nem tűrnék.Nem elég,hogy Ő ezt teszi,még Te is ezt tetted magaddal,így megaláztad magad.És a bizalom???Mert azt ne mondd,hogy azt helyre lehet még valaha állítani.

Én is leírom a mi kalandunkat:A harmadik gyerekünk születése után történt.Nagyon sok gondunk volt abban az időben,ami nem is olyan rég volt alig 2 éve.

A babánk 8 hetes volt amikor a férjem elkezdett furcsán viselkedni.Nagy csetepatét csináltam,majd mikor már eléggé durva voltam kinyögte 2 hete találkozgat valakivel.Állítása szerint 4 alkalommal találkoztak,és pár csókon kívül nem történt semmi.Én rögtön választás elé állítottam,Ő hívta a csajt és szakított vele,meg persze én is beszéltem vele.De ennek ellenére fogtam a 3 gyerekemet és elköltöztem.Hetekig járt anyámhoz sírva térden állva bocsánatot kérni,hogy nem tudja az életét elképzelni nélkülünk,és csak engem szeret nem is érti magát,hogy tehetett ilyet,milyen ostoba volt.Én megmondom őszintén,hogy nagyon nehezen bocsájtottam meg,és a tüske bennem megmaradt,és nem is fogom soha elfelejteni ezt neki.A bizalom pedig eltört,a ragasztás helye megmarad.Mi nagyon szerettük egymást,szinte rajongtunk egymásért mondhatom azt,tökéletes volt a boldogságunk.De,úgy látszik ha probléma van,akkor Ő eléggé egyedi módon oldja meg.Sosem felejtem ez az árulását,egy aljas dögnek tartom érte a mai napig.Ha nem lennének a gyerekek sosem jöttem volna vissza hozzá,és az érzéseim is nagyon megváltoztak iránta.Most úgy állunk,hogy Ő azt sem tudja hogyan tegyen a kedvemre azóta is,látom,hogy tényleg megbánta és igyekszik helyrehozni,úgy látom valóban úgy szeret mint előtte,de nálam ez nem ennyire egyszerű én ezt nehezen hiszem el.Szeretem most is,de nem úgy mint előtte,és nem is tudom már úgy tisztelni sem,megbízni benne pláne nem.És akár mennyire is bizonyít,akkor is megkérdőjelezem,hogy vajon Ő mennyire szerethetett engem,ha ezt tette velem.Ha pedig gondolkoznia kellett volna azon,hogy megszakítsa-e a kapcsolatot a nőjével,vagy fenntartotta volna,akkor mi már nem lennénk a családja,tőlem elbúcsúzhatott volna örökre.

Szóval én nem értem,hogyan lehet azt megbocsájtani,ha másik kapcsolata van a férjnek,és tud róla a feleség,netán még együtt is él a nőjével.Szerintem a mi esetünkben sem térhet már vissza 100%-ig a bizalom,de olyan esetben meg pláne nem tudom elképzelni,se utána a tökéletes boldogságot szerelmet.Nem gondolnak bele ezek az emberek akik ilyet tesznek,hogy mennyire tönkretesznek ezzel mindent.Nagyon sajnálom az első válaszolót is,és mindenkit akit ilyen helyzetbe hoz a párja.

Veletek mi történt kérdező?

Első vagyok.

Nem, nem érzem megalázva magam és meg tudtam bocsátani, ami arról szól, hogy bízom benne. Ha nem bízom, akkor nem tudtam megbocsátani. Tanult ő is az esetből- és én is. Ha velünk minden oké lett volna, nem képes, nem tud közénk állni másik nő! Az éremnek két oldala van.

Én sem mosolyogva csináltam végig ezt az egészet, de hiszem, szilárdan hiszem, hogy mindenkinek ott vannak a gubancai, ahol a tanulni valója. Arról senki nem tehet, kibe szeret bele, arról igen, hogy felrúg-e ezért egy kapcsolatot. Nekem is óriási figyelmeztetés volt ez a helyzet: arra, hogy vissza kell változnom nővé, és nem lehet elhanyagolni a kapcsolatot.

Neki pedig arra, hogy ha ilyes kísértéseknek enged, akkor elveszítheti a biztonságát, azt, akit mélyebben, igazabbul szeret: engem.

Egész életemben próbáltam kiküszöbölni, hogy a hiúságom és az egóm cselekedjen a szívem és az eszem helyett. Ha megtéved az, akivel élek, akkor az én első számú kötelességem az útjára visszaterelni- ha ő is akarja.

Tartoztam ennyivel mindkettőnknek- és nem bántam meg.

Az én férjem az előző feleségét 20 éven át csalta.

Engem nem.

Egyszer sem- ez az alkalom érzésekről szólt számára, és nem fordult elő többé. Boldog vagyok vele, és ő is- akkor nyilván nem csináltuk annyira rosszul. Miért jobb egyedül nyalogatni a hiúság okozta sebeket, mint megmenteni azt, ami évek alatt épült fel..?

Hát én ezt nagyon nem így látom.Ha magamból indulok ki,1)nem tudnám más közeledését elfogadni ha a férjem szeretem.2)Sosem lennék ennyire aljas áruló azzal szemben akit valóban szeretek.

Ha problémánk van,ami nekünk is volt azt nem így oldom meg,mert ez hatalmas aljasság,és igenis nagyon de nagyon megalázó.3) szerintem pedig legyen már egy embernek tartása,ne legyen egy másiknak a rongya lotyója...stb...

Ez vonatkozik a szeretői státuszra is.

Én nagyon tisztességtelennek és megbocsájthatatlannak tartom a megcsalást,pláne ha kapcsolatot tart fenn valaki a párja mellett.Erre a tisztességes megoldás,ha elválunk és mást kertesünk utána.Szerintem nagy jellemtelenségre vall a másik ember ennyire semmibe vétele,ha valaki ennyire egoista.

Szóval nem vagyunk egy véleményen,de pont ezért van sok pasinak szerencséje mert van aki nem így gondolja,és Szerintem ostobán,de megbízik még ilyen után benne.

Az én férjem az egyetlen lehetőségét kapta tőlem,legközelebb elhagynám ha ilyet tenne bármennyire is sajnálnám.Ha neki megérné ezt megkockáztatni akkor nem annyira mélyek az érzelmei,nem akarja annyira összetartani a családját.

Én így gondolom,(de nem én pontoztalak le)

3_ik voltam.

Kedevs Utolsó!

1) Miért élsz azzal, akiben nem bízol meg és nem tudsz neki megbocsájtani? Véleményem szerint EZ a megalázó.

2)Miért nem élsz egyedül, ha csak saját magadból indulsz ki, és a másik fejével nem tudsz gondolkozni?

3)Miért nem élsz egyedül, ha nem látod át, hogy MINDIg kettőn áll a vásár?

Azt tanultam az élettől, hogy senkiben nem lehet csalódni, csak a saját ítélőképességünkben- ezért én nem szoktam másokat büntetni. Boldog vagyok, és ha Te is, az Téged igazol.

És ne haragudj, a stílusomat nem bántásnak szántam, csak rohantamban válaszoltam Neked.

Huhh, hát nagyon durva dolgokat olvastam most itt...

Csak az első és harmadik hozzászólást olvastam, de dícséretem mindkettőnek! Ilyen nehéz helyzeteket kiállni! Bár én még nagyon fiatal vagyok (22) de nagyon remélem, nekem és a jövőbeli férjemnek nem lesznek iylen problémáink.

Személy szerint egyébként inkább a harmadik hozzászólással / történettel tudok egyet érteni, azt hiszem, én is így cselekednék. Nem hiszem, hogy a bizalmat helyre lehet állítani.

Most pedig olvasom tovább a kommenteket.

22 éves lányok!

Pozitívan kell természetesen hozzáállni a dolgokhoz a jövőhöz.De nem árt óvatosnak lenni(persze ezt is könnyebb mondani mint csinálni)a választásnál,és olvasni a párunkban.Szerintem aki megcsalja a párját arra nincs mentség.Mindegy mit hoz fel,nem szerette már,gondok voltak...stb...ezek nagyon rossz kifogások.Ez nálam jellembeli kérdés.Ha le akarunk zárni egy kapcsolatot az a tisztességes,hogy előbb szakítunk utána keresünk új partnert.Mélyen elítélem azt az embert,aki mondjuk évekig csalja a társát.Számomra az ilyen egy jellemtelen senki,soha meg nem bíznék benne.

Egyébként nálunk is nagy szerelemmel indult a kapcsolat,még évek múlva is nagyon boldogok voltunk,ezért is vállaltuk a 3-ik babánkat is.Aztán közbejöttek problémák,a terhességem alatt halt meg az apukám,veszélyeztetett voltam,a férjem mindig dolgozott,a gyerekek csak rám maradtak..stb...

Nem mondom,hogy könnyű lehetett velem,de ezt az aljasságot amit a férjem csinált,hogy más után nézett én nem tudom csak úgy elfelejteni.Már megbocsájtottam szeretem most is,(bár nem úgy mint előtte,és akkor csak a gyerekek miatt mentem vissza hozzá)de elfelejteni nem tudom,és a bizalom már nem töretlen.Értékelem az igyekezetét,hogy igyekszik bizonyítani valóban mi vagyunk a legfontosabbak a számára,de a hatalmas csalódást nehéz feldolgozni.Én annyira szerettem,feltétel nélkül megbíztam benne hittem neki,hogy olyan volt ez számomra mikor kiderült,mintha meghalt volna bennem valami.

Nehéz ezzel együtt élni,persze tudom lehetne rosszabb is,vannak nála sokkal rosszabb emberek is.És ha tetszik ez másnak ha nem,ezért én csakis Őt okolom,nem érzem magam hibásnak.Az,hogy egy kapcsolatban problémák vannak nem ok a megcsalásra,számomra ez nem magyarázat.

Ezt tudja a férjem,hogy hogyan érzek,eldönthette,hogy akar-e így is együtt maradni.Akar,és számomra ez nagyon pozitív,hogy legalább elismeri Ő a hibás,és rendbe akarja hozni.Jónak mondhatom a házasságunkat most is,de ez nagyon nem kellett volna.Ha lefekszik a nővel,ha tartós kapcsolata van én nem jöttem volna vissza.

Bocsánat,3-ik voltam.

És persze nem fiatal 5-6 éves a kapcsolatunk,az elején még természetes a rózsaszín köd,de ez idővel eloszlik.

Én ezért is nem értettem a férjem,mert nálunk azután is megmaradt a szerelem szeretet.