Feleségemmel 2003 óta vagyunk házasok. Van két pici gyermek is, hogy a második nemrég született. Nagyon ellaposodott a kapcsolatunk, amit én elég későn vettem észre sajnos. Bejött egy harmadik a képbe. Mit tegyek?

A kérdező felesége vagyok,úgy gondoltam én is kérdezek...

Hisztek-e abban,hogy valaki ennyire megváltozzon?Rövid távon még én is,de hosszú távon nem.Gondolok itt arra,hogy egy pár hónap után minden vissza kerül a régi kerékvágásba,ha vele maradok.

Én már hosszú ideje nem vagyok boldog a párom mellett,társas magányban éltem,amiben csak én hiányoltam a társat Ő nem.Folyamatos kritikáknak voltam kitéve nap mint nap és már régen megszületett bennem az elhatározás,hogy én nem akarok egy ilyen "lakótárs"viszonyú kapcsolatban maradni.Az évek alatt sokszor kértem,hogy több energiát fektessen a kapcsolatunkba,de süket fülekre találtam.Sokszor kértem,hogy kevesebb időt töltsön a számítógép előtt és legyek már én is kicsit fontos ne csak az online barátai,de hiába.Most,hogy van Valaki az életemben,akivel többet beszélgettem mint Vele bármikor és akit érdekel mi van velem,máris fontos lettem.De könyörgöm ez kell ahhoz,hogy rám figyeljen és fontos legyek Neki?!?!Most átesett a ló túloldalára és kicsit kellemetlennek is érzem a helyzetet,mert úgy viselkedik mint az alattvalóm és ez nagyon kényelmetlen nekem.De ez még egy dolog,de ez a viselkedés nem Rá vall,ez nem Ő.Minden szituációban az ugrik be,hogy hogyan reagál normál esetben az adott helyzetre és elképedek most mit csinál.Ez szép is lenne,ha ez lett volna az általános,de nem így van,ezért nem hiszem,hogy majd életünk végéig ez így marad,nem képes senki magára erőltetni szerintem egy teljesen más viselkedést hosszú távon.Mi a véleményetek?