Miben és hogy találtátok meg az élet értelmét, válás/szakítás után?

Szerintem nagy gáz, ha az életed értelme attól függ, hogy van-e társad vagy nincs. Társfüggő vagy.

Abban, hogy gyak-on írogassak ki kérdéseket, illetve válaszolgssak hülyeségeket.

A gyerekemben,aztán pedig az új páromban,sok közös élmény.

Jaj első, hagyjuk már ezt! Ha az ember tényleg szeret valakit, igenis függő lesz tőle. A szeretet, főleg a szerelem egy erős függőségi viszony, akárki akármit is mond és súlyos pszichés traumaként értékelhető, ha felbomlik. Már ha érzelmi lényről beszélünk. A társfüggőség egy divatos kifejezés, ami csak azt mutatja, hogy az ember mennyire elsivárosodik érzelmileg. Elhagy? ugyan! Szard le, majd jön egy másik, nehogy bánkódj már, lépj túl pikk-pakk. Ja, hogy nem megy egyik napról a másikra? Akkor társfüggő vagy, de gáz. Na, ez a hozzáállás tesz tönkre sok emberi kapcsolatot.

Én már több nagy csalódáson túl vagyok. Nemcsak szerelmi,hanem az élet bármely területén értek csalódások.De kit nem? Mindig azt hittem, hogy nem élem túl.Aztán következőnél már úgy voltam,hogy majd lesz valahogy.Utána már úgy, hogy lesz*rom és kész! Aztán így tovább,valahogy sikerült fejlődnöm. Egy időbe ittam és buliztam,volt hogy kiütöttem magam pár napra,aztán jobban lettem.Volt hogy a munkába temetkeztem hetekig,de akkor meg attól lettem ideges. Aztán rájöttem, hogy úgyis mindig van valami, ami hiányzik.Mert sosem elég semmi, ha mégis véletlenül igen, akkor az nagyon rövid ideig tart.Órákig,percekig,esetleg 1-2 napig,de nem tovább. Kevés a hitem,de szinte már erőszakosan könyörögtem a mindenhatóhoz,akiben nem is hiszek igazából.Vagy csak úgy kértem,reménykedtem valamiben de nagyon.Nem is tudom kitől kértem,de azt nagyon...És elmondhatom, nagyon sokszor összejött már az,amit szerettem volna igazán.Egyenlőre most ott tartok, hogy a szerelmen kívül,minden jó úton halad, és nem kell most több.Jól vagyok! Mindennek eljön a maga ideje :)