Hogyan tud a gyerek felnőttként normális, boldog kapcsolatot kialakítani?

én is azt gondolom, hogy a válás jobb döntés lenne a ti szempontotokból is, és a gyerekek szempontjából is. Nálunk anyámék nem vállnak, és ezt igazából megsínli mindenki. Anyám sokszor dühös, feszült, szomorú, apám bezárkózik, és csak csendben van, ő nem szól senkihez egy szót sem, én régen nagyon sokat sírtam, ma már megtanultam talán kicsit kezelni a helyzetet, már nem sírok miatta csak ritkán, de belül nagyon is megvisel. Sokszor van, hogy anyám a dühét rajtam tölti ki, mert úgy gondolja apámra már kár vesztegetni a szót, vagy én nem is tudom. Nagyon sokszor kapok emiatt ok nélkül. Azt is iszonyjú rossz hallgatni, amikor mondjuk bejön apám, szól valamit, mondjuk a kutyához, vagy csak anyu meglátja, hogy mondjuk nem takarította le maga után normálisan az asztlt, és már szidja is, meg káronkodik. Nagyon rosszul esik hallgatni, annak ellenére, hogy nem sok minden fűz apámhoz. Régen nálunk nagyon sokat veszekedtek, szinte mindig, hétvégén mindenképp, hétköznap csak azért nem, mert apám későn járt haza, anyu addigra lefeküdt már. De hétvégén mindig volt veszekedés, és én meg mindig sírtam. Két dolog él bennem nagyon erősen, az egyik az az, hogy próbáltam egyszer matek tz-re tanulni, de nem jött igazán össze, mert a füzetem és a szobám ajtaja között szaladgáltam folyton, és sírtam, meg hallgatóztam. Pedig a konyha meg az én szobám között nem csak egy ajtó van. A másik meg az, hogy nagyon nagyon féltem, hogy az érettségim előtti vasárnap is összevesznek és ordibálnak egész délután, akkor meg aztán annyi az érettségimnek. Akkor valami csoda folytán nem vesztek össze, hála az égnek... Aztán ez az ordibálós korszak véget ért, mostmár az egymás meleltt csendben elélünk korszakát éljük. Tényleg minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a köszönésen kívül mást nem beszélnek egymással. Sőt, nem is tudnak egy helyiségben meglenni egymás mellett. Na meg amit már írtam is, hogy sokszor anyám puffog csak úgy félhangosan, én meg hallgatom. Most már a háztartás fenntartása is érdekesen történik: Apám odaadja a rezsinek a felét, és annyi, a többi pénzt elissza, elcigizi, meg meg megveszi magának a főzéshez kellő dolgokat, olajat, meg ilyeneket, mert már nem hajlandóak közösködni az ilyenekben sem. Van otthon külön olaj, külön ásványvíz, és még sorolhatnám hogy mi minden..mindenkinek. Apám megmonta, hogy ő nem hajlandó segíteni semmit a háztartásban, egyedül a hálószobát porszívozza ki, mert hogy ő csak azt az egy szobát használja... Nálunk még egész kiskoromban (most 21 vagyok) mégegész normális volt a helyzet, nem tudom egy 6-7 éve kezdődhetett ez, de így is nagyon megvisel. Nagyon érzem a hatását, és azt hiszem, fogom is még egy jó ideig... Most voltunk egy esküvőn, én a templomin és a polgárin is szinte végig könnyeztem, egyrészt amiatt, hogy ez az egész nálunk hogy tönkrement, másrést meg azért, hogy én nekem sose lesz ilyen esküvőm. Egyserűen én nem tudok párkapcsolatot kialakítani emiatt, félek belemenni bármibe is. ÁLlandóan az jár a fejemben, hogyha már van egy hangos szó, akkor biztos szét kel utána menni. Én nem nagyon láttam arra mintát, hogy megoldják, megbeszéljék közösen a dolgokat, és ezt nagyon megérzem. A beilleszkedés is nehezen megy, bármilyen társaságről is legyen szó, nem igazán tudok normális kapcsolatokat kialakítani. Járok pszichológushoz egy éve kb., és emlékszem, hogy volt három olyan alkalom, amikor próbált megismerni kicsit, elmondtam, hogy miért is vagyok ott, stb. Arra emlékszem, hogy másodk alkalommal megkérdezte, hogy milyen a családi hátterem, és egész végig arról kellett mesélnem. Egészen biztos, hogy közrejátszott az itthoni légkör abban, hogy ennyire nem tudom hovatenni ezt a beilleszkedés dolgot.

Anyumat kérdeztem, hogy miért nem vállnak el, mert hogy úgy mindenkinek jobb lenne. Felhozott egy csomó indokot, megértem hogy nehéz a helyzet pl. a lakás miatt, de örülnék neki, ha végre nyugalomban élhetnénk végre.

Elnézést, hogy ennyire hosszan, és részletesen írtam róla, csak még elég friss az élmány, most is benne élek még, meg gyakran gondolkozom mostanában ezeken...

Én azt javaslom, ha van rá lehetőségetek, akkor válljatok el, mert az az egész családnak jobb lesz utána.