Megoldás lenne a válás estemben?

Sajnos nagyon tönkre ment a házasságom.

Leírom röviden a történetemet, hátha tudna valaki valami okosat tanácsolni!

Mikor megismertem a férjemet Szegeden dolgoztunk mindketten, albérltben laktunk külön-kölön, majd együtt.

Nagy szerelem volt, egy év múlva már háman lettünk, megszületett a nagyobbik kisfiunk.

Anyagilag nem tudtuk vállalni a szegedi életet, albérletet stb. így hazaköltöztünk a szülői házba, pontosabban az én szüleimhez Győr közelébe. Férjem talált munkát Sopronban, viszonylag jó a fizetés is, az ingázás zavarta egyedül. Közben jött a kisöcsi is és egyre nehezebben fértünk el a szülői házban. Mivel egyedüli gyermek vagyok és a padlástér beépíthető ezért könnyedén kialakíthattunk volna egy különválasztott otthont, ahol a szüleim sem zavarnak, de a férjem ezt nem támogatta, mondván ez nem az ő háza, erre nem költ. A férjem a főváros közelébe szeretett volna költözni és ott munkát vállalni. Hirtelen elhatározásból vettünk egy házat (mert alkalmi véztel volt és jó befektetés is) a férjem megtakarításából a főváros közelében. A férjem mielőbb költözni szeretn, én viszont nem érzem ott jól magam, olyannyira nem akakrok menni, hogy szó szerint belebetegedtem. Nincs óvoda, iskola a közelben még bolt sem, még szomszédok is alig, nem érezném ott jól magam és úgy nem lennénk boldogok.

Megemlítettem a férjemnek, hogy próbáljuk eladni nagyjából ugyanannyiért amennyiért vettük és vegyünk egy szerényebb otthont máshol, olyan helyen, ahol én is jól érzem magam. A férjem válasza erre: ez az ő háza, nem adja el, vegyek magamnak, ha akarok, amiből akarok. Ő ott boldog, majd beköltözik egyedül, mi maradjunk otthon, ha akarunk (aszülői házban, két fél szobában élünk jelenleg, de a padlástérből palotát lehetne varázsolni, csak a férjem nem támogatja).

Nekem nincs pénzem ez igaz. Gyes-en vagyok, két kicsi gyereket nevelek (3 és 1 évesek). Férjem sokat dolgozik és a spórolt pénzét arra költi, hogy azt a házat szépítse, alakítsa, ahol úgysem fogunk együtt élni, nyomorgunk tovább a két félszobában.

Egyre nagyobb a feszültség. A férjem nem enged. Hiába mondom, hogy ha nem akar nem kell itthon maradni, menjünk elmehetünk másik házba, csak ne oda, amit elsőnek megvettünk, mert ott a gyerekekkel nem tudom elképzelni az életemet.

Rengeteget veszekedünk, már odáig eljutottunk, hogy kígyót-békát kiabálunk egymásra.

A fiúk szegények meg hallgatják és láthatóan szorong mindkettő.

Várom az őszint véleményeket!