Hogyan lehet ezt méltósággal lezárni, ha a másik ennyire aljas?

Ragadjuk ki a lényeget:

"Nem szeretném a gyerekkel zsarolni"

Pedig ezt teszed. Joga van látni a gyereket. Nem drogdílerrel vagy k*rvával megy oda, hanem az új kedvesével. Jogilag nem tilthatod meg.

Az, hogy ez neked rosszul esik, totál érthető, de sajnos el kell fogadnod a helyzetet.

A legtöbb nő ott követi el a hibát, hogy ilyenkor nagyobb az önérzetük, és otthagynak a pasinak mindent. Nem értékelik. Sőt! Titkon ezt remélik!

Én terhesen, egy 2 éves kislánnyal biztos nem költöztem volna! Kidobni a cuccait az ablakon, benzint locsolni rá, aztán járjon, amibe akar! Majd a szereleme öltözteti!

Hihetetlen micsoda szemét alakok vannak, ilyenkor mindig megfogadom, hogy pasi nekem a büdös életbe nem kell!

Elhiszem, hogy nagyon nehéz neked...de próbálj meg fölállni. Sajnálni fogod magad még nagyon hosszú ideig, és minél tovább teszed, annál rosszabb lesz neked. :(

Én is csalódtam már, és én is panaszkodással töltöttem az életemből másfél évet...tudom, bitang nehéz nem csinálni.

Kitartást kívánok neked, és hajrá azzal a fölállással. Ne aggódj, lesz még nap, amikor ő sírni fog, és te nevetni.

#5 Kapj már magadhoz! A bíróságot nem érdekli, hogy az anyós hogy nevelte a fiát, az sem, hogy az apuka lelépett egy pipivel, és az sem, hogy a kérdező most szenved.

Az apának, és az anyósnak is van láthatási joga.

A kérdezőnek pedig semmi köze ahoz, hogy az apa kivel van együtt a láthatás alatt.

A kérdező szokjon hozzá a gondolathoz, mert ciki lesz, ha a bíróságon teszik helyre.

Kérdező, én nem látok itt egyik oldalról se eget verő problémát, egyszerűen mondd meg a férjednek, hogy nem az a szándékod, hogy örökösen távol tartsd a gyereket az ő új kapcsolatától, de néhány hét után ebben a helyzetben ez számodra túl korai, és ezt neki is meg kellene értenie.

A másik, hogy a saját hozzáállásod is fogadd el tök természetesnek, attól, hogy simán költöztetek szét, még természetesen át fogsz menni veszteség (gyász) feldolgozásának stádiumain, hisz emberből vagy:) Tehát tök természetes, hogy még előtte vagy a tagadás, a vádolás, az önvád periódusainak, szóval természetesen fogod magad lúzernak is érezni... ami fontos, hogy ne hagyd, hogy a környezeted nyomjon ezekben a kérdésekben, és ne hagyd, hogy a pillanatnyi hangulataid befolyásolják a döntéseidet, hanem mindig megfontoltan, több százig számolás után döntsél. És azt, aki azt hiszi (vannak ilyenkor sokan rendszerint) hogy azzal tesz jót, ha hergel, azt hagyd ott, egy válófélben lévő nő vagy, nem bika a viadal előtt...

Ha ez megy, akkor túl leszel a dolgon, és nem leszel se savanyú elvált nő, sem nem akarsz majd senkit a pokolba kívánni.