Felesegem 32ev hazassag utan elhagyott, de meg nem valtunk el, es nem meri nyiltan vallalni, bevallani hogy mit is akar, ezert nagyon magam alatt vagyok, lelkileg megvisel, kiborultam es nem tudom megfeleloen kezelni a dolgokat, mit tegyek?

Próbáld meg lefoglalni magad. Fogadd el a helyzetet és keress új utakat, lehetőségeket...

Szépen lassan, napról napra engedd el a feleséged... Nehéz lesz, de ahhoz hogy új életet kezdj, elengedhetetlen.

Gondolj a szép emlékekre, és ne arra hogy elhagytak. Engedd magadba a jóságot, a szépséget, a szeretet. Hidd el, jönni fog valaki új, akivel újra átélheted a szerelemet, vagy legalábbis lelkitársad lesz. (Mindegy hágy éves vagy! Nem kell feladni! Jön új.)

Marilyn Monroe bölcsessége:

"Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek."

És igaza van, van hogy azért megy tönkre valami, hogy új, még jobb szülessen.

Vannak gyerekeitek, unokák? Ha inkább a családodra fókuszálsz, akkor talán könnyebb.

És igen, valahogy érdemes megtalálni a szépséget a saját magaddal töltött időben is. Lehet, hogy azért maradtál most egyedül, hogy megtanulj "együtt lenni" magaddal, rájöjj, neked mi az, ami jó, mi az ami fontos.

A feleséged ugyan lehet, hogy még vissza-vissza fog jönni gyötörni téged, hogy lássa, fáj-e a hiánya, ilyenek a nők. Többnyire. De te ne hagyd magad. Zárd le magadban ezt a dolgot a feleségeddel, és ne hagyd, hogy gyötörjön a jövőben. Esetleg jó ötlet lenne elválni.