Elvált anyukák pici gyerekkel, mi miatt döntöttetek végül a válás mellett, mi volt az utolsó csepp?

Mi most nagyon úgy néz ki, hogy szétválunk a párommal (csak élettársak vagyunk).

Két éves múlt a kislányom és annyira sajnálom őt :-( A kapcsolatunk már nem igazán érdekel, olyan szinten megromlott, de nagyon rossz arra gondolni, hogy szegény kislányomnak sosem lesz már normális családi élete. Nálam az tette be a kaput, hogy a párom hónapok óta ordenáré stílusban beszél velem, és ez hónapról hónapra rosszabb. Legutóbb megmondtam neki, hogy nem adok több lehetőséget rá, hogy ilyen stílusban beszéljen velem, kérdezte hogy ezt hogy gondolom és mondtam , hogy úgy hogy nem lesz rá alkalma mert nem fogunk együtt élni. És erre azzal vágott vissza, hogy akkor menjünk szét mert már úgyis rég kidobott volna ha nincs a gyerekünk. A helyzetet bonyolítja hogy sajnos még gyes-en vagyok, állást keresek mert a jelenlegi munkahelyemre nem tudok visszamenni. Van egy saját lakásom de sajnos hitel is van rajta, fogalmam nincs miből fogunk megélni a lányommal.

Még arra gondoltam, hogy együtt maradunk a gyerek miatt, de csak mint szülőpár, és nem mint férfi és nő. Csak ha talál magának valakit, akkor nem tudom hogy fogjuk megoldani.

Tudnátok mesélni tapasztalatokat?