Válófélben lévők hogy viselkedtek, kommunikáltok a másikkal, haraggal, közömbösen, kedvesen?

Haraggal, közömbösen, kedvesen - tökéletes a sorrend. Amíg még együtt éltünk de már beszéltünk a válásról, nagyon haragudtam rá. Amikor elköltözött, egy idő után normalizálódott a helyzet, akkor közömbösek voltunk. Most, 2 évvel a válás után általában kedvesek vagyunk egymáshoz.

1: ne haragudj, de nem vagyok hajlandó olyan férfinak akár egy kanalat is odébb rakni, aki úgy megalázott mint az exférjem. Tudja hol a mosógép, a hűtő, oldja meg magának.

Én ùgy gondolom hogy ha egy kapcsolat véget ér akkor sem kell köpködni a másikra, normális emberhez méltó hangnemben lehet beszélni a másikkal. Sok ember nem képes rá, mert a saját sértettségét nézve kifordul önmagából, nem biztos hogy célravezet.

Ebben a konkrét esetben a kérdező helyében megpróbálnék közömbös lenni. Nem akarnék csúnya válást, már csak a gyerekek miatt sem, de nem tudnék kedves lenni vele. Azt meg felejtse el, hogy mossak, főzzek rá. Döntött, ahogy döntött, viselje a következményeket. Egyszer nemárt felnőnie.

Amikor már válófélben voltunk, akkor már nem laktunk együtt. De előtte már nagyon haragos volt minden, a feleségem állandóan kiabált, veszekedett, elviselhetetlen volt. Azóta se javult a helyzet. Minden alkalmat megragad, hogy a láthatást megakadályozza, pedig már eltelt több év. Ellenem neveli a gyerekeket, hazugságokat állít rólam a gyerekeknek és a környezetünknek. Borzalmas egy hárpia. Szerencsére a gyerekek szeretnek és ismernek annyira, hogy nem dőlnek be neki. Sajnálom hogy nem alakult jobban a kapcsolat a válás után sem, de már csak a gyerekek miatt.