Megoldható, vagy váljak? (hosszú)

Szia!

Az olvasottakból az "jön le", hogy a férjed lehet hogy jó társ, de csapnivaló apa. És ez az évek alatt mit sem változik, pedig nem lehet panasza, mint a kisgyerekes apukáknak, hogy "miért gögicsél, miért nem beszél, így én nem érteni, amit mondd...":) szóval szerintem ha nem is rögtön válás, de én különmennék a gyerekekkel valahova. előtte pedig megmondanám neki, hogy gondolkozzon el, ésha úgy érzi TÉNYLEG hiányzik a családja (nem csak Te, a gyerekek is), akkor visszamentek. De azt is nyugodtan "vallja be", ha x idő után a gyerekek nem hiányoznak neki, mert akkor legalább saját maga előtt is világossá válnak a dolgok...

Az is lehet, hogy féltékeny rájuk, mert túl sok időt, energiát vesznek el tőle, meg tőled is, amit őrá fordíthatnál.

Nem tudom, mennyit vagytok kettesben, gyerekek nélkül. Gyanítom, hogy nagyon keveset, vagy szinte semmit. És ez baj! Bármennyire is szülők vagytok, elsősorban azért házastársak vagytok, és a házastársi kapcsolatot ápolnikell, fenntartani kell. 4 gyerek mellett a lehetetlenséggel határos ezt megvalósítani, tudom, azonban mégis muszáj. Muszáj időt szakítani még a hároméves mellett is, hogy együtt elmenjetek este kikapcsolódni, egy közös hétvégére valahová, üdülni csak kettesben, sétálni csak kettesben. Közben a gyerekeket családra, barátokra hagyni, és a "kölcsönt" igény szerint visszaadni nekik, azaz hogy ti is vigyázhattok az ő gyerekeikre.

Nem ismerem a férjedet, de el tudom képzelni, hogy az egész napos stressz mellett 4 zajongó gyerek már túl sok neki, egyszerűen nem bírja, csöndet és nyugalmat szeretne maga körül. Nem mentegetem őt, csak az okokat tippelem...

Én nem válnék. Igaza van az egyik előzőnek: a gyerekek kirepülnek, te meg ott maradsz öregségedre egyedül, társ nélkül... De az örökös vita, veszekedés sem megoldás, az se jó, ha ebben nőnek fel a gyerekek. Nekik olyan apára lenne szükségük, aki időt tölt velük, odafigyel rájuk, példát mutat nekik, akikre számíthatnak. Gondolom, ezzel sem mondok újat... :-(

Sajnos amíg a férjed el nem szánja magát arra, hogy változtat a gyerekekhez való hozzáállásán, addig nem remélek számottevő változást. De fontold meg, amit a kettsben töltött időről írtam feljebb. Az sokat segíthet, és hátha tényleg csak ennyi kell a férjednek, hátha csak a felesége hiányzik neki.

Szia!

Szerintem véletlenül se válj. A férjed szeret Téged és jó párod. Biztos hogy a gyerekeket is szereti, de talán változtatni kellene pár dolgon.

A pasiknál nem "gyári beállítás" a gyerekekkel való törődés, a szeretet kimutatása.Sőt, egy férfi szeretet és törődés-igénye nagyon hasonlít egy gyermek igényeihez.

Kell éreznie hogy szereti a párja, hogy törődik vele, gondoskodik róla. Hogy meghallgatja örömét és bánatát, hogy olyan is van, amikor csak ő a fontos. Akár egy (férfiakra nézve halálos!)nátha esetén éppen olyan nyűgös tud lenni és éppen olyan gondoskodásra vágyik, mint egy gyerek.

Valószínűleg ő nem a gyerekekkel harcol, hanem nem találja a helyét a családban. Kiszorítottnak, kicsit kivülállónak érezheti magát. Ennek megváltoztatásában Te tudsz segíteni.

Azt mondod, sokat dolgozik a párod. Mi történik, amikor fáradtan hazaér? Tudsz biztosítani számára időt, amikor csak vele foglalkozol? Amikor meghallgatod, megvigasztalod vagy éppen együtt nevettek egy jót?

Esetleg minden nap arról szól, hogy a gyerekek bontják a házat, a párod beszélgetne, de nem tud, mert a Te figyelmed jó részét a srácok kötik le és talán a beszélgetés témája is erre korlátozódik nálad?

Szerintem Neked kell változtatnod. A gyerekekkel kialakítani egy rendszert, amiben tudomásul veszik, hogy nem csak ők léteznek. Hogy van olyan idő a nap során, ami apáé. Olyankor ők csendben játszanak a szobájukban, az udvaron, esetleg tv-znek, tanulnak.

Olyankor minden figyelmeddel fordulj a párod felé. Csak ő létezzen, senki más. Amikor együtt a család, próbáljátok mindenbe bevonni. Hogy érezze, nem kívülálló, hanem szerves része a családnak.

Te próbáld úgy alakítani a kommunikációdat, hogy ne érezze: ő csak egy "függelék", a Te életed, annak minden perce a gyerekekről szól. Praktikusan ne traktáld minden nap azzal, hogy mit csináltak a gyerekek. Ne erről szóljon minden beszélgetés, minden nap és óra. Néha engedd meg, hogy csak ti, ketten legyetek. Biztosíts havonta 1-2 alkalmat,a mikor a nagyszülők vagy gyerekcsősz vigyáz a srácokra, ti pedig menjetek moziba, étterembe, sétálni, színházba, vagy akár vegyetek ki egy szállodai szobát és tegyetek úgy, mint egy friss szerelmes pár. Csak ketten, kézen fogva. Mint régen.

Tudom, erre lehet mondani hogy vállalta a gyerekeket ő si, hogy miért Te változtass, alkalmazkodj? Hogy Te is sokat dolgozol, fáradt és elgyötört vagy. Mégis, egy családot a nő tart össze. Az ő bölcsességén múlik a harmónia. Talán az elején nehezebbnek fog tűnni munden, de hamar kialakul egy olyan rendszer, ami mindenkinek jó a családban. Mert ha a párod megtalálja a helyét a családban akkor sokkal jobb apuka lesz. Ha "visszakapja" a szeretett nőt, akkor a munkájában és otthon is sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottab lesz. Türelmesebb, segítőkészebb. Ez a Te életedet is meg fogja könnyíteni. És nem utolsó sorban Te is felfedezheted magadban újra a nőt, és nem "csak" anyuka leszel.

Szorítok Neked, sok sikert!:)