Hogyan dolgozhatnám fel? Azt hittem, hogy sohasem fog megtörténni.

Másfél évet voltunk együtt a kislányom apukájával (8 hónapos). Tudom, hogy korainak tűnhet a gyerekvállalás, de úgy éreztük, hogy örökké együtt leszünk. Szinte az első héttől kezdve együtt éltünk, nagyon boldogok voltunk. Nagyon ritkán veszekedtünk csak. Amikor terhes voltam, akkor is sokat törődött velem, beszélt a pocakhoz, magától kísérgetett védőnőhöz, orvoshoz, a szülésnél is jelen volt és pozitív emlékként élte meg. Nem tudom, hogy mi romolhatott el. Tegnapelőtt úgy volt, hogy átmegyek anyukámékhoz és ott alszunk a picivel, mert másnap korán kel. Meg akartam lepni, hogy mégis hazamentünk, főztem is neki a kedvencét. De este nagyon furcsa volt, elmondta, hogy jó lett volna egyedül lenni, hétfőn meg újra hazamehettem volna. Szerinte én nem támogatom eléggé, pici szünetre van szüksége. Én ezt furcsáltam, mert épp ő kötődött jobban hozzám, szerette, ha nem vagyunk külön, azt mondta, h időre van szüksége, hogy akarja-e még a kapcsolatot. Utána tegnap reggel még házvásárlásról és második babáról beszélgettünk, mondta sokszor, hogy szeret, csak menjek haza, h pihenhessen. Délután mondtam neki, hogy nem tudok hazamenni, ő meg furcsa volt. Később hívtam, de letette és kinyomta a telefont. Éjjeli 3kor hív, hogy menjünk el, mert kell neki az üres ház, jönnek a haverjai. Erősködtem, hogy télen nem viszek ki a fagyba éjjel egy kisbabát, kérdeztem h csaj jön-e és mondta, hogy igen. Tényleg csajjal jött. Azt mondta, hogy 5percem van, hogy összeszedjem a cuccaimat, de nem sikerült olyan gyorsan az idegesség miatt és nekem támadt, megütött többször. Anyukámat áthívtam, összeszedtem pár ruhát és leléptem. El sem akartam hinni, hogy ez megtörtént. A lány 17éves, a párom 23. A csaj végignézte és mosolygott is. A volt páromnak én is adtam búcsúzóul egy óriási pofont és kitertem az övé elől. Anyukámnak mondta, hogy ttbbet ér neki a csaj, mint én és a pici. Másnap elmentem a többi cuccért, de egy puszit sem adott a kislánynak. Ma este meg írogat, hogy imádja, ő neki a legfontosabb, puszilja ezerszer. A kislányt szoptattam, rengeteg tejem volt, de most már alig van. Mellesleg barnázok és a hasam is görcsöl. Hogy tehetném rajta túl magam? A gyerektartást hogy intézzem? Szerintetek meg fogja bánni? A volt páromat a saját szülei is elhanyagolták, senki sem szereti, nincsenek igaz barátai, de én mellette voltam, támogattam, boldognak látszott. Kérlek, adjatok valami tanácsot. Jó volt kiírnom magamból, köszönöm, hogy elolvastad. Már ez is segített. Erősnek kell lennem a kislányom miatt. 23/N