3 hete elhagyott 21 év házasság után a férjem egy másik nő miatt. Próbálom a veszteséget feldolgozni, de nem megy. Depressziós lettem, folyamatosan sírok, semmi nem érdekel, és mindig nem tudom elengedni. Mit csináljak?

Mindenképpen pszichológushoz fordulnék. Nem kell rendszeresen járnod hozzá, lehet, elég egy_két alkalom, hogy megtanítson a "túlélő" és "talpra álló" technikákra.

A helyedben elkezdenék intenzíven magammal foglalkozni.

Csupa olyan dolgot művelnék, amit eddig szerettem volna, de nem lehetett.

Először is: fodrász, kozmetikus, wellness.

Baráti társaságot hívnék magamhoz.

Minél többet lennék emberek, barátok között.

Próbáld meg nem csak a veszteség szemszögéből nézni, hanem nézd a másik oldalát is: mit nyertél ezzel a válással.

Tudom, hogy komplexusaid támadtak a másik nő miatt, gyötör, hogy miért őt választotta, miben jobb, szebb, mint te vagy.

Ez egyáltalán nem biztos, hogy szebb, okosabb, szexibb, mint te. Akkor sem, ha esetleg nálad jóval fiatalabb.

Valahol, valaki vár rád, akinek Te vagy a szebb, okosabb, szexisebb.

Tarts ki!

Ki fogsz lábalni ebből. Nem egy-két nap alatt, de túl fogod élni, és megerősödve fogsz kikerülni belőle.

:-))

21 év házasság után biztosan nem egy másik nő miatt hagyott el. Hanem valami más lehet az ok, ami nem derül ki a rövid kérdésedből.

(Talán azért mert nem szereted, és ezt érezte, és most hogy jött egy másik lehetőség, lépett.

Vagy azért mert ő nem szeretett, de jobb híján elvett, és most lett más.

Vagy talán mert házisárkány lett belőled. Ki tudja?

Mi ezt ennyiből nem tudhatjuk, hacsak nem írsz többet és őszintén a háttérről!)

Na és a férjed eddig gyáva volt válni és egyedül maradni. De most, hogy jött egy új nő, aki biztos, hát most lépett.

Sokat nem tudsz tenni.

Csak végiggondolni, hogy érdemes volna-e álságosan folytatni a kapcsolatot és harcolni, vagy sem...

"Persze, kedves előző, sajnos nagyon sok férfi ilyenkor talál ifjabb és kívánatosabb nőt és ehhez nem kell sárkánynak lenni, ha segíteni nem tudsz, akkor legalább ne bántsd meg még jobban azt, aki amúgy is nagyon szenved most."

Attól semmi nem fog változni, hogy azt mondjátok ne sírjon, nem érdemes, és felejtse el. Ha nem látja át, vagy nem hajlandó beismerni magának, hogy mi miért történhetett, akkor a következő kapcsolata is jó eséllyel így fog végződni.

De a Kérdező ragaszkodna hozzá, nem akar következőt. Első körben mégis csak az lenne a legjobb, ha gondolkodna, majd beszélne a férjével. Nem biztos, hogy végleges lesz az az elhagyás. Ehhez a Kérdezőnek is kompromisszumkésznek kell lennie...