Miért romlnak meg a házasságok miután megszületik a baba? Illetve mennyire törvényszerű ez?

Durva, nem durva ez van. Én legalább kimondom, amit gondolok. Nem tudom milyen érzés megszülni egy gyereket, de őszintén megmondom, hogy nem is érdekel, és nem is akarom megtudni, hogy milyen érzés.

Egyébként nem talált nem pasi vagyok. És tartom magam ahhoz, amit mondtam. Ja, hogy fáj az igazság? Arról nem én tehetek.

Szerintem nem feltétlen a gyerek születése miatt mennek tönkre a házasságok.Jöhet az a bizonyos harmadik fél aki belerondit mindenbe.Mi a volttal 1 éves házasok voltunk és majdnem 1 éves volt a gyerekünk amikor jött a csábitó.Elhagyott minket az ex,valami uj kellett neki,valami más.Akkor nagyon fájt,de mára már nem hibáztatom.Szóval ez is válóok!De visszatérve a kérdésre.Találkoztam valakivel aki elfogadott engem és a lányom,hamarosan megszületett a fiunk és most tervezzük a harmadikat.Házasok vagyunk és nagyon jol megvagyunk.Sokmindentől függ hogy két ember mennyit,mit és meddig bir ki egymás mellett.Mentalitás,tolarálás és sorolhatnám.Ha nem egyezik az értékrend akkor nem sok esély van a folytatásra.Én megtanultam a saját káromból.

Még valami,azok akik ugy gondolják hogy kisz.rjuk a gyereket nagyon tévednek.Bizonyára hiányoztak biologia órán!!! :) Nem minden nő gondolja ugy,hogy azzal hogy szült megváltotta a világot.Én azért szültem mert családra vágytam és vállaltam ami ezzel jár.Ha előröl kezdhetném ugyanezt tenném.21 éves voltam amikor az első megszületett most 26 vagyok.Imádom hogy fiatal anya vagyok.Nem fásultam még bele az életbe.Tudok nevetni velük és letudok ülni velük játszani.Eltudom látni a napi teendőimet és tudok maradni feleség és nő is,amellett hogy anya vagyok.Egy szó mint száz nem mindenki passzol hozzánk és ez lehet az ok ha egy házasság megromlik.De NEM törvényszerű!!!

MI, 16 év házasság után szültük a gyerekünket, és jól működő, boldog házasságba jött a manónk.

Mégis, majdnem sikerült elválnunk. :o( MInden probléma két ember bensőjéből fakad, ezért egyedi is.

Egy dolgot kell tudni, hogy mindkét félnek a gyerek kell, hogy legyen az első, és utána mindkettőnek a másik.

Mindkét fél megváltozott életkörülmények közé kerül, ahol találkozik újabb, és újabb érzésekkel, tapasztalásokkal, amikre

akkor sem tud felkészülni, ha minden ezzel foglalkozó irodalmat elolvas, és addig is szentként élte az életét.

Minden baba más, és talán teljesen ellenkezik azokkal a tulajdonságokkal, amikkel mi rendelkezünk.

Egyáltalán nem könnyű a helyzet. De ha mind ketten, férj, és feleség- önmaguk helyett a másikat helyezik előtérbe, és figyelnek a

másikra, akkor működik sérülések nélkül a dolog tovább.

Vagy sérülésekkel, de gyógyulhatóakkal.

És bizony, tetszik, vagy sem, -családokkal foglalkozom,- de tény, hogy több férj lép félre, mikor a baba megérkezik, mint nő.

És ennek nem az az oka, hogy a nő elhanyagolja magát, és nem is az, hogy szent, hanem mert a férfi ÚGY DÖNTÖTT, hogy türelem, és

elfogadás helyett a saját kielégítetlen vágyait helyezi előtérbe, és azok után megy.

Amelyik férfi nem teszi, az SZERETI a feleségét, és tudja, kikel tartania ebben a helyzetben.

A nő testében sok hormonális változás megy végbe, és elsősorban most az anyai funkciója működik. A nőit a férfi hozná működésbe, de

erre csak azok a férfiak képesek, akik VALÓDI SZERETÉSSEL fordulnak a feleségük felé, és nem egy harmadik nő felé, akinek semmi

extra kötelezettsége nem lett, pusztán csak az, hogy a "sértet" férjet kielégítse.

Így aztán igaz az a mondása a fenti írónak, hogy:

"Még nem láttam olyat, hogy nagy szerelemben jön egy kivűlálló és a férjetek akarata ellenére szexuális és szerelmi kapcsolatot létesít vele"

Persze, hogy nem látott, hiszen aki szerelemmel szereti a feleségét, az nem lép egyből félre, mikor a felesége több helyen is próbál helyt állni.

A világra szarással pedig egy gondom van. Nem úgy történik,és aki eddig nem szült, de nem is akar,

az ne akarjon többet tudni azoknál, sem érzelmileg, sem testileg, akik már megtették.

A kakálós hölgy valószínűleg súlyos lelki válságban van, keressen fel egy pszichológust.

Dühe a szülést illetően talán anyukája felé irányul, vagy a saját vágyait nyomja el erőszakkal, és durván.

Kívánok neki mihamarabbi segítséget, és gyógyulást!

Ildi