7 év után, amiből 6 év együttlakás különmegyünk. Hogy lehet ezt túlélni?

Rossz is, hogy el kell válnotok, de ha már ennyire nem működik a kapcsolatotok, meg kell lépnetek. Én is 15 év után tervezem ezt most tavasszal meglépni, de még lélekben én is készülök rá. Én is nagyon sokat kaptam a fejemre tavaly a férjemtől, anyósoméktól, de anyáméktól is. A férjem többször a fejemhez is vágta tavaly, hogy váljunk el, de mikor azt válaszoltam neki, hogy jó váljunk, de ha én nem tetszem ennyire neked, miért nem adod már be a válási papírokat, mindig az lett visszavágva, hogy te add be, mert te tudod jobban...ÉN honnan tudnám jobban??? Vagy azért akarja, hogy én adjam be a válási kérelmet, hogy ő lehessen az áldozat szerepében, annak ellenére, hogy ő és a családja szapul engem folyton??? Nem értem ezt az egészet. Most már azon vagyok, hogy jó, megteszem a kérésének megfelelő lépést, s válok én, csak legyünk már túl rajta. Valami nagyon kettétört bennem. Nagyon belefáradtam tavaly mindenbe. 15 együtt töltött évet nem könnyű magunk mögött hagyni, elhiszem, hogy ti is a válástól nagyon szenvedtek mindketten. Örök nyomot hagy. Utána új párt is sokszor nem könnyű találni, de sokan talán utána nem is vágynak új partnerre, vagy ha vágynak is, csak valami lazábbra, nem oly komolyra, mint ami a házasságukkal járt együtt, azzal a sok kötöttséggel. Gondold át, miben találnád meg az örömödet a hétköznapokban, ami kicsit leköti a figyelmedet. Teljesen az agyadból az elmúlt évek emlékei nem törölhetők ki, de ismered a mondást, ha becsukódik valahol egy ajtó, egy másik helyen egy másik ki fog nyílni. Igaz labilis, mert azt nem tudhatod ez mikor és merrefelé fog bekövetkezni. Lehetsz még boldog te is, ha ezt most nem is látod előre, hol és merre visz az utad egy újabb boldogság felé.