10 hetes terhes vagyok, a kisfiam 8 hónapos. A férjem elhagyott minket, de válni még nem akar. Mit tegyek? Hogyan hódíthatnám vissza?

Nagyon sajnálom ami veletek történt.De én a férjedet hibáztatnám,és nem a mamát.Egy felnőtt embernek el kell tudni dönteni,hogy anyuka szoknyája szélén szeretne ülni,vagy saját családot feleséget gyerekeket akar.A Ti esetetekben ugye a család már megvan,tehát nem lenne kérdés,hogy hol a férjed helye.De biztos vagy Te abban,hogy anyós tehet mindenről?Az enyém is egy rosszindulatú hárpia,de ha a férjem csak egyszer is a mamát választaná helyettünk,akkor össze is költözhetne vele akár örökre.Szerintem üljetek le megbeszélni,hogy mi legyen ezután.Nem mindegy nektek sem,de most már két gyerekért is felelősek vagytok.Milyen férfi az ilyen,aki megcsinál két gyereket,aztán meg lelép?Tud egyáltalán normálisan gondolkodni?Vagy azt is a mamára bízza?Mi az,hogy nem is érdekli mi van veletek?Nem is látogat benneteket?Tudhatná,hogy neked most nyugalomra biztonságra lenne szükséged,nem cirkuszra.Kapd el a grabancát,és beszélj vele,hogy térjen már észhez.És ha ezt valóban a mamának köszönhetitek,akkor töröljétek az életetekből.De mondom,szerintem sajnos a férjed a fő hibás,hisz az ő családjáról van szó,neki kellene benneteket óvnia védenie mindentől.

Sok szerencsét,kitartást neked,és próbálj ne sokat idegeskedni.

Már ne is haragudj,de én akkor is azt mondom,hogy egyértelműen csakis a férjed a hibás,hogy nem a családja mellett van,és nem az anyja.Én értem,hogy szereted őt,és megpróbálod védeni,de a felelősségét másra hárítani esetetekben a mamára,nem elfogadható magyarázat.Talán az anyja szobafogságban tartja,és elvette a telefonját is?Vagy különben,hogy lehet,hogy nem is érdeklődik a családja iránt?Miért nem mellettetek van,ha szeret benneteket,ha fontosak vagytok a számára?Ez eléggé nevetséges kifogás lenne az anyja.Most,ha kiindulok magamból és a férjemből,szerintem mindketten ép eszű normális gondolkozni tudó emberek vagyunk,akik felelősek vagyunk a tetteikért,egymásért,a gyerekeinkért és ezt nem háríthatjuk másra.Engem is utál az anyósom,vagyis kölcsönösen egymást,ráadásul 30m-re lakik tőlünk,de ha bele tudna avatkozni az életünkbe,akkor egyértelműen a férjemet hibáztatnám,hogy nem tud a családjának nyugalmat biztosítani.És mi az,hogy tömi a fejét???Ezt meg értelmes emberrel hogy lehet?Nekem tömhetné a fejem anyám bármivel,amit nem akarok meghallgatni,mert más véleményen vagyok.Az ennyire befolyásolható emberekből sosem lesz rendes férj,családapa,mert mindig valaki rossz irányban befolyásolja.Nem lehetne egy életen át a rossz házasságért másokat felelőssé tenni.Sajnos be kell látnod,hogy a férjed egy aljas szemét alak,aki tojik a családjára.Nem is tudom,az ilyen pasasokkal mit kellene tenni.Nagyon sajnállak,hogy két kicsivel magadra maradsz,remélem van azért segítséged,akire számíthatsz.

2-ik voltam

Én biztosan nem próbálnám meg rendezni a helyzetet. Az a férfi aki elhagyja a 8 hónapos gyermekét és a várandós feleségét, tegye azt bármilyen okból nem érdemli meg azt a kötődést amit a család nyújtana neki. Egyszer megtette, akkor megteszi újra. Nagyon nehéz lesz most neked egyedül, ez tény de mivel a babádnak és a magzatnak is szüksége van rád nem hagyhatod, hogy egy ilyen férfi tönkretegye az életed. És az, hogy az anyja miatt vagy más okból ment el szinte teljesen mindegy, most nem akar benneteket, és ezzel olyan sebeket ejt ezen a köteléken, melyet akkor sem lehetne visszafordítani ha mégis meggondolná magát. Neked sem lenne jó úgy élni a napjaidat, hogy attól félsz mikor lép le megint és ezt a feszültséget a gyerekek is megéreznék.

Próbálj meg belőlük erőt meríteni és olyan környezetet teremteni nekik, hogy azt az örömöt is megadhassák, amelyet a férjed miatt nélkülöznöd kell. Idővel biztosan találsz majd te is egy igazi férfit magad mellé aki sajátjaként neveli majd a gyerkőcöket és téged is igazán megbecsül, ha ehhez az kell hogy a férjed most kilépjen az életedből, akkor hagyd, had menjen! Nem szabad magadat ámítani, nincs rá időd most, hogy azon emészd magad, hogy elhagytak! Ha ő nem akar, akkor ti sem akarhatjátok őt. A gyerekeknek sem jó ha egy ilyen apa mintát látnak majd!

Válj el tőle (hagyd meg a mamának) és neveld fel a gyerkőcöket szeretetben!

Legyen bárhogy is, minden jót kívánok hozzá!

Csak most olvastalak. Döbbenet...

Mi történt azóta? (Már ha megkérdezhetem.)