Mennyire szégyen a válás?

Itt te szorulsz sajnálatra, nem én.

Ma már nem az, mindennapos, ha nem minden órás/perces dolog...

Nem szégyen. Egyszerűen nem illetek össze és későn jöttetek rá. Ha van gyerek akkor sem az, rá fog jönni idővel hogy inkább legyetek külön minthogy együtt, de közben vitáztok.

A házasság nem ugyanazt jelenti, mint 20-30 éve. A házasság ma azt jelenti, amíg jóban vagyunk/jó veled, addig veled maradok, ha rossz, akkor otthagylak. Régebben jóban/rosszban-t jelentette a házasság, ma csak jóban. Szégyellni manapság, hogy otthagyom, mert rossz? Dehogy is, még büszke az adott ember inkább rá. Mit szégyellnek manapság? homárok verik a mellüket a fesztiválon, hogy mekkora kötsög... Mit vársz ilyen emberektől? Kizárólag csak a saját önző primitív életük a lényeg. Legalábbis a többségnek...

Én elvált férfi második felesége vagyok, és bár magam nem váltam, mert házasok nem voltunk az első élettársammal, de egy gyerekem apjával való szakítás nekem is kijutott, és azt kell mondjam, az emberek egy jelentős része még ma is megbélyegző, ha válást lát, különösen az elhagyó féllel szemben. Ez nem azt jelenti, hogy félidegenek és távoli ismerősök arról pusmognak, hogy milyen gáz ez az ember, hogy elvált. Valóban senkit se érdekel az ilyesmi a távolabbi körben. Viszont a közelebbiben már más a helyzet. Én láttam szülőt csalódni a gyerekében a válás miatt, mert szerinte az kudarc, láttam nagynéniket rosszallón és ítélkezően ingatni a fejüket, és barátokat, akik a házasság megmentésének fontosságáról papoltak együttérzés helyett. Ha válsz, akkor nem vagy 100-as, vagy azért, mert rosszul választottál, akivel egyáltalán miért is házasodtál össze, vagy azért, mert képtelen voltál megoldani a problémáitokat, nyilván nem voltál elég kitartó, elkötelezett, jól kommunikáló, együttérző, akármi, ha pedig gyerek is van, akkor pláne ásd el magad. Viszont a jó hír, hogy idővel jobb lesz, mindenki megszokja lassan a dolgot.

Végül is a válás beismerése annak, hogy valamit elrontottál (ha a másik volt a hibás, akkor minimum azt, hogy megbíztál benne). Az ilyesmiért meg mindig szégyenli magát az ember és nem szívesen hirdeti. Pedig akkora hírértéke szerintem és a statisztikák szerint sajnos nincs már.