Paleósoktól kérdezem, hogy ti szoktatok néha "bűnözni", pl. ha valamilyen baráti vagy családi összejövetel van, és közösen kellene étkeznetek a többiekkel, vagy kibírjátok, hogy ne egyetek semmit?

Én bűnözök, ezért nem is tartom az étrendemet paleósnak.

De ez egyéni belátás kérdése. Mindenki úgy eszik, ahogy neki jó, vagy ahogy tud.

Én félreeszem, és ezért enyhén vagyok csak rosszul, nem szép a bőröm.. de általánosságban megvagyok. Vagy nem eszem félre, nem érdekel ki mi eszik, én megfogadom a hasznos elveket, és akkor meg tényleg jól vagyok (testileg)

Aki rendesen betegség miatt kerüli mondjuk a glutént, vagy akármit, annak nagyon megterhelő 1-2 félreevés, és ezt meg is tanulják, és általában oda is figyelnek az étkezésükre, mert nem éri meg rosszul lenniük.

Tehát egyéni kérdés, egyéni válaszokat kaphatsz rá, ki mennyire mit tart.

Ha valaki gluténérzékeny vagy tejfehérje érzékeny, és meghalhat ha ilyeneket eszik, vajon egy keresztelőn enne valami tejes-lisztes süteményt?

Vajon hány keresztény ember várná el egy keresztelőn, hogy valaki meghaljon az ő ételeiktől? (vajon számít egyáltalán mások elvárása, étkezési szokása?)

Hozzáállhatsz a kérdéseidhez úgy is, hogy számodra fontos az, hogy normálisan egyél. Akkor nem lesz kérdés, hogy egy társasági összejövetelen hogy, mit eszel.

A 3. hozzászóló okosakat írt... S nekem is a vegetáriánusok jutottak eszembe. Mivel az teljesen voltam évekig, paleós pedig csak majdnem, így nekem nem gond néha kilengeni (de nem mindegy, hogy mivel, elég alaposan kerülöm pl. a glutént, mert nekem nem esik olyan jól. semmi divat vagy fogyás vagy egyszerű szabály, konkrétan nem örül neki a szervezetem. a babbal pl. semmi baja, annyira se fekszi meg a gyomrom, mint a normál emberek esetében. attól még nem eszem, annyi rendes zöldség van).

De én nem is voltam még olyan helyen (rokonlátogatást kivéve), ahol kötelező volt enni. Bográcsozás a partyn, persze sima bolti hússal, amit nem eszem? A hangulat ott van, a tűz ég, beszélgetek és eszem a saját ételem. Nincs ezzel a világon semmi baj.

Ha valamit nem tekintek ételnek, akkor nem eszem meg, teljesen függetlenül mindentől :)

Ráadásul... Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon gyorsan elszokom a gluténtől és a sok szénhidráttól. S amúgyis jobban érzem magam az új életmódom étrendjével. Nem akarom rosszabbul érezni magam, nem éri meg. Legalább olyan jókat eszem normálisan, s ahogy írtam, egy összejövetelen nem muszáj feltétlenül mindenféléből enni. Valami pedig csak akad, ami megfelel, mármint egy sima paleósnak, nekem nem annyira, alapjáraton nagyjából vega paleo ketogén vonalon mozgok, amit kevesen tudnak lekezelni. De nem is kell, megoldom én magamnak.

Nálunk itthon sem egy az étrend, a párom félig paleo, félig rizs étrenden van, én ketogénezek. Semmi probléma nincs belőle, többnyire még ugyanazt is esszük, csak ő rizzsel, én pedig zöldséggel, magkenyérrel vagy magában.

Én nem szoktam "bűnözni", csak mert ott a taársaság és "kínos", vagy "ciki", hogy paleozom. De tök megértem, amit írsz...kellemetlen, mikor ezen meg a téma hogy akkor te most eszel-nem eszel...

Nekem is kellemetlen volt, de mostanra gyakorlatilag lesz@rom...nem akarok más kevéért beteg lenni, csak mert neki fura ahoyg eszem...ez mindenkinek a magánügye...

De igen, fő a asszertiviás és önérdekérvényesítés :-)...

Főleg, ha betegség miatt csinálok, mint mondjuk én.

Én akkor "bűnözök", ha én akarok "bünözni"....de ezt nem hívom bűnözésnek...egy évben párszor eszem rizst, és van hogy a krumplit is megeszem pl ha van egy gulyáslevesbe. DE gluténnal sosem bűnözök és tejjel sem...(kemény sajtot persze eszek)

3 éve paleózom, de el-elcsábulok időnként pl. egy somlói galuskára étteremben. Sőt, 3 év után először a múltkor egy vadétteremben a vörösboros őzcomb mellé feltálalt krumplikrokettet is megettem, ahhoz ugyanis nem illet volna zöldség.

A szabályok arra vannak, hogy néha-néha felrúgjuk őket:)

Azt álmodtam, hogy szójaszószt ettem amiben gyakran van búzaliszt.

Aztán akkor már valamiért egy kolbászos zsemlét is ettem, már mindegy alapon.

Mekkora baromság.. egy álom szól arról, hogy néha milyen meggondolatlanul cselekszünk, amikor tök nagy intelligenciánk meg potenciálisan erős elménk.. és igen, a meggondolatlan, utólag érthetetlen cselekedetek valóban az életemben.. ehh..