Tapasztalt valaki hasonlót a baba viselkedésében elalvás előtt?

Kislányom kb. 14 hósan vendégségben volt, és eléggé nyeke-nyóka kiságyba került, ahol felállt, és ahogy kapaszkodott, felfigyelt rá, hogy meg tudja mozgatni a kiságyat azzal, hogy nekidől. Az otthoni ágyunk sokkal stabilabb, de ez annyira megtetszett neki, hogy azóta is, hónapok óta csinálja. Nem akarja megunni. Megkapaszkodik a kezével, és oda rántja magát, egyfajta hintázó mozdulatot végez, és így kicsit meg tudja mozgatni az ágyat. Feldönteni nem tudja, nem emiatt aggódunk, inkább hogy mindig odaüti magát. Amúgy egy jó alvó babáról van szó. Egy ideje már tart nála fogzás, olyankor észrevettük, hogy azért az ő jó alvókája is felborul, de inkább abban merül ki, hogy nehezebben alszik el. Ilyenkor ez a hintázás is jobban beindul. A problémánk az, hogy mikor nehezebben alszik el (akár egy, másfél órásra nő az altatás), akkor szinte semmivel nem tudunk segíteni neki. Látszólag azt sem tűri hogy felvegyük és dédelgessük, rázendít a sírásra, úgy tűnik, mintha folyamatosan ezt a hintázást akarná folytatni, ami azért gond, mert odaveri valamennyire a mellkasát a kiságy rácsának tetejéhez, és fura, mert úgy tűnik ezt akarja csinálni, de ugyanakkor elégedetlennek is tűnik, zavarja valami, mert ha odamegyünk abbahagyja, de ha felvesszük, akkor meg az a baja.. Eléggé sziszifuszi a dolog... valaki járt már hasonló cipőben? Sikerült valahogy kezelni ezt a dolgot? Meseolvasás, dúdolás, ringatás, halk beszéd, semmi nem válik be ilyenkor, olyan mintha ezektől is csak felpiszkálódna. Egyelőre ott tartunk már, hogy ráun is elalszik, csak közben olyan lelkiismeret furdalásom van, hogy nem tudok segíteni, majdnem úgy érzem magam, mintha sírni hagynám.