Hogyan álljunk át kevesebb alvásra?

Kislányom most lesz egy éves. A problémám az, hogy reggel nagyon korán kel (6 körül általában már ébren van). Mikor fenn van, kb megállíthatatlan, állandóan mozog, matat, játszik, ezáltal már 8-fél 9-kor nyűgös, és el is alszik. Utána szokott tízórait kapni, majd megyünk a játszótérre, ahonnan rendszerint úgy jövünk haza (1 óra után), hogy már dörzsöli a szemeit, hazafele elalszik a babakocsiban, és ha le tudom tenni az ágyába, van, hogy másfél órát is alszik még... aztán délután 3-4 körül megint kidől, ha mellettem alszik, akkor simán akár 2 órát is, ha egyedül, akkor max fél órát, de rettenet nyűgös utána, nyilván, mert fáradt. Utána babakocsiban elviszem sétálni. Este 7 és 8 között fürdetünk, azonban a korábbi gördülékeny altalás egy kb 1-másfél órás szenvedésbe csap át: hiába ragad le a szeme, felpattan, ugrál, matat, dobálja magát, amin nevet... szóval ébren tartja magát. Mindezek után éjszaka legalább 2x kel, és még első alkalommal vissza tudom tenni az ágyába, de másodjára már túl éberen alszik, és sír, ha le akarom tenni. Ebből kifolyólag általában az ágyunkban köt ki, de ennek szeretnék véget vetni. Mindezek után 6-kor kipattan a szeme, és kezdődik elölről.

Mit tudnék ezzel kezdeni? Az esti, éjszakai alvászavar nyilván szeparációs szorongásból adódik, de borzasztó, hogy napközben kb 2-3 órát van csak ébren egyhuzamban. Persze minden baba más, de neki se jó, hogy hamar nyűgös lesz...

Próbáltam kitolni az alvásokat, hogy pl délelőtt ne aludjon, de a játszótérre menet így is kidőlt. Délután, ha meg húzom az altatást, legkésőbb 5-kor elalszik, akkor meg búcsút inthetünk az esti fektetésnek.

3 étkezés van kiváltva, sokat szopik még. Most kezdeném a reggeli kiváltását is.

Mit tehetnék? Kezdek már kikészülni ettől. :(